Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

30 Büntetőjogi Döntvénytár. Az állítólagos ellenséges viszonyt a védő mi adattal sem támogatja, az pedig, hogy a tanú állal előadott tény megtörténtekor senki sem volt jelen, s hogy a tanú az nap részeg volt, valótlanságának igazolására nem elegendő. A BP. 384. §-a 9. pontja alapján semmiségi panaszt jelentett be a védő még amiatt is, mert azon indítványának, hogy vedencze alibijének bizonyítása végett tanuk hallgattassanak ki, hely nem adatott. Az indítvány czélja nyilván a S. D. vallomásának megerőtlenitése volt, ki azt vallotta, hogy vádlott 1906 szeptember 30-án este a korcsmában tett a tanú előtt beismerő vallomást. Minthogy azonban lényegtelen körülmény az, hogy beismerő vallomás a korcsmában, még pedig este tétetett-e, mert ezzel maga a beismerés megczáfolást nem nyerne : az indítvány helyesen utasíttatott el s a panasz alaptalan. A védő a BP. 385. §-a 4. b) pontja alapján is használ semmiségi panaszt. Minthogy azonban az esküdteknek a harmadik pontja kérdésre adott válaszában azon tény van valónak elfogadva, hogy vádlott a sértettet ölési szándék nélkül oly súlyosan bántalmazta, hogy az ez által okozott sérülések folytán a sértett halála következett be, s igy a Btk. 306. §-a meghatározott cselekmény ismérvei forognak fenn: a minősítés helyes s a panasz alaptalan. S. A. védője a BP. 385. §-a 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmiségi panaszt, mert vádlott a sértett erőszakoskodó és fenyegető magaviselete által előidézett ijedtségében és megzavarodásában követte el a cselekményt. A panasz, mely a Btk. 79. §-ának a beszámilhatóságot kizáró körülményét érvényesiti, alaptalan, mert az esküdtek az erre nézve hozzájuk intézett kérdésre nemmel felelvén, jogos védelem kifogása helyesen mellőztetett. S. A. védőjének a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján használt semmiségi panasza szintén alaptalan, mert a vádlott felindult kedélyállapta már a cselekmény minősítésénél számba vétetetett. azontul pedig javára csak a büntetlen előélet s a beismerés képeznek oly körülményeket, melyek enyhitőkül figyelembe vehetők, de ezek a 92 §. alkalmazását nem indokolják.