Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

94 Büntetőjogi Döntvénytár. döntésére nézve lényeges ténykörülményekről tesznek vallomást. (Ouria 1907 október 3. 7790/907. sz. a.) A kir. Ouria: A tábla Ítélete a bizonyítás kiegészítése iránt a védő részéről előterjesztett indítvány tárgyában hozott közbenszóló határozatot követő egész eljárásával együtt a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján megsemmisíttetik s ulasittatik a tábla, hogy a Cs. J. és W. I. tanukat arra nézve, hogy a vádlott a cselekmény elkövetése idejében milyen fokban volt ittas, hallgassa vagy hallgattassa ki s továbbá a törvény szerint járjon el. Indokok: A tábla ítélete ellen a védő a BP. 385. § ának i. c) és 3. pontja alapján élt semmiségi panaszszal azért, mert a vádlottnak a beszámítást kizáró öntudatlan állapota meg nem állapíttatott, s mert a Btk. 92. §-a nem alkalmaztatott. Egyszersmind fentartolta a védő a felebbviteli főtárgyalás folyamán a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján a miatt bejelentett perorvoslatot, hogy a tábla elutasította az iránt előterjesztett indítványát, hogy Cs. J. és W. I. tanuk hallgattassanak ki arra nézve, hogy vádlott a cselekmény elkövetése idején teljesen részeg volt. Már az eddig kihallgatott tanuk egybehangzóan vallották azt, hogy a vádlott a cselekményt ittas állapotban követte el; M. A.-né tanú vallomása szerint a vádlott olyan ittas volt, hogy dülöngött, azt sem tudta, hogy megverték; J. Gy. tanú vallomása szerint pedig, midőn sértett kérdezte a vádlottól, hogy miért szúrta meg, a vádlott nem felelt, csak nézett; nemcsak a vádlott vallomása, hanem az alsóbbfoku bíróság állal valóknak elfogadott tények szerint is a sértett a vádlottnak rokona s jó embere volt, s vádlott őt a nélkül bántalmazta, hogy arra oka lett volna. Ilyen körülmények között nem lehet kizártnak tekinteni azt, hogy az uj tanuk az ügy eldöntésére nézve a védelem szempontjából lényeges ténykörülményekről tesznek vallomást. Minthogy ennélfogva a tábla, midőn ama tanuk kihallgatását mellőzte, megsértette a törvénynek a védelem szempontjából lényeges azt az elvét, mely szerint a bíróságok kötelesek az esetleg mentő körülményekre vonatkozó bizonyítékokat megszerezni ; a BP. 384. S-ának 9. pontja alapján a 437. §-ának 2. és a 404. §-ának 1. bekezdése értelmében a rendelkezés szerint kellett határozni. Ilyen értelemben hozatván határozat, a semmiségi panasznak az anyagi semmiségi okokra alapított része tárgytalanná vált. V. ö. a 24. alatt közölt határozatot is.