Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

Büntetőjogi Döntvénytár. 67 (Curia 1908 január 15. 279/908. sz. a. I. Bt. — A Curia 1. büntető tanácsának elvi jelentőségű határozata.) A kir. Curia: 0. B. vádlott és védője által az esküdtbíróság ítélete ellen a Bp. 384. §. 11. pontja alapján emeli semmiségi panasznak helyt ad, az esküdtbíróság ítéletét az arra vonatkozó egész eljárással együtt a BP. 384. §. 11. pontjának, illetve 385. §. 1. c) pontjának semmiségi okából megsemmisíti és 0. B.-t a ((Székely Lapok» 1907. évi február 8-án kiadott 32. számában «Óh az a memorandum» czim alatt megjelent közleményre nézve J. K. részéről vádba helyezett, a Btk. 231. §-ának 2. tételébe ütköző becsületsértés vádja és következményeinek terhe alól felmenti. indokok : A magánvádló, Maros-Torda vármegye helyettes főszolgabirája, tehát a Btk. 461. §-a értelmében közhivatalnok, a bevádolt közlemény pedig a magánvádló hivatali kötelességeire vonatkozó tényállításokat is tartalmaz. Ily természetűnek vétetett különösen az, hogy a magánvádló «nyakig fegyelmiben)) levőnek és «dupla számlákat élvezőnek)) mondatik. Ezeknél fogva a vád tárgyát oly cselekmény képezte, mely a Btk. 270. §. 2. pontja és a kir. Curia 22. sz. teljes-ülési határozata szerint hivatalból, de felhatalmazásra üldözendő. Az e nemű cselekményekre nézve a BP. 2. §-ának 3. bekezdése azon további intézkedést teszi, hogy azok tekintetében a vád képviseletére kizárólag a kir. ügyészség jogosult, hogy tehát ily esetekben sem fő-, sem pótmagánvádnak helye nincs. E rendelkezés oka és czélja nyilvánvaló. A köztisztviselő becsülete általában ugyanazon oltalom alatt áll. mint más polgároké, mégis magasabb állami szempontok szükségessé tehetik, hogy bizonyos körülmények között a közhivatali érdeket és a tisztviselőt egyaránt érintő tényállítások ne tétessenek bírósági megvitatás tárgyává. Szükségesnek találta a törvényhozás ezt az intézkedést azért, mert a magasabb állami érdekeket nem rendelhette alá a legjoeosultabb egyéni érdekeknek sem. (A BP. indokolása 91. 1.) Az ellenkező álláspont mellett érvényesíthető az a felfogás, hogy egyéni jogokat a törvény elkobozni nem akarhatott, nem lehet mérvadó, a törvény világos szavait tekintve, s tekintve különösen annak elsősorban irányadó közjogi természetét és czélzatát is. Jelen esetben a fentiek szerint törvénytelen volt az egész eljárás a vizsgálat elrendelésétől kezdve az ítélet hozatalig. Az a körülmény, hogy az esküdtek nem állapítottak meg ((tényállítást)), hanem csak ((meggyalázó kifejezéseket)), a dolog érdemén mitsem változtat; mert vádnak tekintendő a vádra jogosítottnak minden 5*