Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

58 Büntetőjogi Döntvénytár. 2. A m. k. honvédelmi minisztérium megkerestessék avégett, hogy felvilágosilást adjon, hogy miképen tűntek el a vádlott állal állított bélyegek vizsgálatára vonatkozó iratok? A bizonyítás e körülményekre nézve a BP. 393. §. 3. bekezdésének 1. pontja értelmében helyesen tagadtatott meg. Mert a postaigazgatóság átirata szerint az 1895. évbeli okiratok teliát ama beszerezni kivánt okiratok is, melyek a tartalékos tisztek által fenlartási járulék czimén 1895-ben nyugtázott 5—5 irtoknak posta utján történt elküldése tekintetében adatokat szolgáltathatnának, az előirt megőrzési határidő letelte után a fennálló szabályok értelmében selejteztettek ki, mihez képest a felderittetni kivánt ez a kérdés eme adattal tisztázva van ; azzal a ténynyel szemben pedig, hogy a fenti pénzküldemények elküldését bizonyító postai feladó illetve kézbesítési könyv esetleg a postai feladó vevények a m—i 11-ik honvéd gyalogezrednél szorgos kutatás daczára sem voltak feltalálhatók, annak a megállapítása, hogy e hiányzó okiratok mily körülmények közt tűntek el, az ügy eldöntésére nézve lényegtelen. A BP. 385. §. 1. a) pontjában megjelölt anyagi semmiségi okol illetően közvédő azt vitaija, hogy vádlott tette azért nem bűncselekmény s különösen azért nem merili ki a Btk. 260. £-ában meghatározott hatóság előtti rágalmazás alkotó elemeit, mert a vádlott a feljelentésének megtételénél kellő gondossággal járt el s az általa állított tények nem bizonyultak valótlanoknak, végre mert nem róható fel az ő terhére az, hogy a részéről bizonyítékul felhasználni kivánt okiratok időközben kiselejtezteltek, illetve elvesztek. Minthogy azonban a kir. tábla állal valóknak elfogadóit tények szerint a vádlott ugy a m. k. honvédelmi minisztériumhoz beadott kérvényében mint Felségfolyamodványában B. E. cs. és kir. vezérőrnagyot bűncselekményeknek elkövetésével vádolta, de vádja mindkét esetben valótlannak bizonyult, a kir. tábla nem tévedett, midőn a vádlottnak eme tetteit bűncselekményeknek állapította meg. A BP. 385. §-ának 3. pontja czimén emelt semmiségi panasz azért alaptalan, mert azzal a súlyosító körülménynyel szemben, hogy a vádlott katonai hatósága által alaptalan vádaskodás miatt már büntetve volt, a megállapított enyhítő körülményeknek sem a száma, sem a nyomatéka a Btk. 92. §-ának alkalmazását nem igazolja.