Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 1. kötet (Budapest, 1907)

2 Büntetőjogi Döntvénytár. alaptalant elutasítani kellett, azért, mert az alsóbiróság ténymegállapítása szerint vádlottak szenvedő vagyoni állapota a cselekvő vagyoni állapotot a csődnyitás idején meghaladta, tehát anyagi csőd esete forog fenn; és mert abból a körülményből, hogy vádlottak ellen 1900 májusban több hitelező javára végrehajtás foganatosíttatott, vádlottaknak tudniok kellett, hogy akkor már fizetésképtelen állapotban voltak, annyival is inkább, mert az alsóbiróság nem állapított meg oly tényeket melyekből kitűnnék, hogv vádlottak ezen időn tul, vagyis a végrehajtások foganatosításától az 1900 október 26-án bekövetkezett csődnyitásig oly mérvű veszt eségeket szenvedtek v agy fizetéseket l el j esi tettek, melyek a jelentékeny vagyonhiányt indokolnák; minthogy pedig vádlottak, fizetésképtelenségük tudatában a csődkérvényt be nem adták s ez által alkalmat szolgáltattak arra, hogy vagyonukra több hitelezőjük végrehajtás utján zálogjogot szerezzen: ezen mulasztásuk a Btk. 116. §. 9. p.-ban meghatározott vétkes bukás vétségének minden alkotó elemét kimeríti; az a körülmény pedig, hogy a szerzett zálogjogok később, a csődnyitás után hatálytalaníttattak, nem eredményezi a büntethetőség megszűnését, mert a Btk. 416. 4. p. 2. részében megjelölt bűncselekmény a csődkérvény beadásának elmulasztásával s a zálogjog szerzésével teljes befejezést nyer. a bűncselekmény tényálladékához tartozó káros következmény utólagos elhárítása pedig nem változtat az elkövetett bűncselekmény tényálladékán és büntethetőségén. A Btk. 92. §. alkalmazásának törvényes feltételei fenn nem forognak, mert vádlottaknak büntetlen előélete és a szerzett zálogjogok későbbi hatálytalanítása, a jelentékeny kárral és a cselekmény kétszeres minősítésével szemben, nem fogadható el annyire nyomatékos enyhitő körülménynek, hogy a büntetés rendkívüli enyhítése indokolva volna. A koronaügyész azt az előterjesztést tette, hogy a közvádló semmiségi panasza elutasítandó volna azért, mert az tévesen alapiitatott a BP. 385. §. 1. a) p.-ra ; ezt az előterjesztést azonban a kir. Curia nem vette figyelembe a közvádló semmiségi panaszának megvizsgálásánál. Ugyanis a közvádló a másodfokú ítélet ellen mindkét vádlott terhére a Btk. 416. §. 2. p. meg nem állapítása miatt a BP. 385. §. I. n) p. felhívása mellett élt semmiségi pausszal. Ugyanazon csődből kifolyóan a büntetendő vagyonhukás, sajátlagos természeténél fogva, csak egy egységes és oszthatatlan tényálladékot állapit meg s a Btk. 414. és 416. S-ának egyes pontjaiban felsorolt cselekvények és mulasztások nem alkotnak különálló bűncselekményeket, hanem a büntetendő vagyonhukás elkövetésének módozatait fejezik ki ugy, hog) az egves pontok közt bűnhalmazatnak egyáltalában helye nincs. Vádlottak a Btk. 416. §. 4. p.-ba ütköző vétkes bukás