Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

66 Curiai döntvények gyűjteménye. járandóság természetével bir, a magánjogi vonatkozás mégis előtérbe lép, minthogy a felek részéről sem a parochialis köteléken belül támadt jogviszony, sem a párbér egyházi czélja nem tétetik kérdés tárgyává, hanem egyedül az, ha vájjon a követelés alapját képező külön jogezim előfeltételei jogilag megállapithatók-e vagy sem ? A most emiitett esetek végleges eldöntésére tehát a vitássá vált kérdések természeténél fogva csakis a polgári bíróságok lehetnek hivatva; áll ez kiváltképen akkor, midőn a párbért követelő lelkész azt állitja, hogy a párbérszolgáltatás ingatlanokon nyugvó dologi terhet képez; minthogy e kérdés elbirálása már az 1881 :LIX. t.-cz. 6. §-ánál fogva is az illető birtokbiróság hatáskörébe van utalva. E megoldás lényegileg összhangzásban van az 1848 előtti jogállapottal is, mert a párbér szolgáltatás iránti követelés a jogot tagadó féllel szemben 1848 előtt is a lelkész, illetőleg annak képviseletében a törvényhatósági ügyész által a polgári biró előtt per utján érvényesíttetett. (Példa erre a kir. ítélő táblának a Molnár-féle döntvény-gyűjtemény 468. lapján foglalt, 1817. évi szeptember 25-iki keletű határozata.) A kir. Curia jelen határozatának czélja azonban még sem lehet az, hogy megszüntettessék az eddig fenálló s viszonyainknak megfelelő ama gyakorlat, mely szerint a párbérszolgáltatás iránti követelés mindenkor, tehát