Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

Tolgári ügyekben. 61 valósága kétségbe nem vonatott vagy bebizonyíttatott. A 167. §. pedig akként rendelkezik, hogy magánokirat, melynek tartalmát tagadja az ellenfél, ugy szolgál bizonyítékul: a) ha azt sajátkezüleg irta és irta alá, vagy b) ha az idegen kézzel irt okiratot két előttemező tanú jelenlétében irta alá vagy azok előtt utóbb az aláírást sajátkezű aláírásának ismerte el a kiállító. A perrendtartásnak eme két intézkedése ugy a mint az általánosságban szerkesztve van, egymással határozott ellentétben áll, ezen ellentét tehát csak a bizonyítási elmélet általános szabályai és a perrendtartás további intézkedései alapján szüntethető meg. A bizonyítási elmélet általános szabályai szerint a vélelem a mellett szól, hogy a kiállító által sajátkezüleg aláirt okirat tartalma való, ezen vélelem ellen tehát a bizonyítás azt terheli, a ki a tartalmat tagadja; a perrendtartás 169. §-a szerint pedig az adóslevél ellen, mely a 167. és 168. §-okban kijelölt kellékeknek megfelelőleg van kiállítva: a kölcsön le nem lett számítása vagy a kötelezettség fen nem állása miatt csak ugy van helye a kifogásnak, ha azt a perbe fogott bizonyítja. Ezek következtébeu ki kellett mondani, hogy a bizonyítási elmélet általános szabályaira alapított 166. §. az adósleveleken kívül minden más sajátkezüleg aláirt okiratokra