Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

Polgári ügyekben. 45 önként következik, hogy mindazon jogkövetkezmények is fenmaradtak, melyek ezen vagyonközösségből folynak. Mindazáltal nyilvánult és birói határozatokban megerősítést is nyert az a nézet, mintha a fent emiitett intézkedések által csak a házastársaknak a vagyonközösségből folyólag már megszerzett kölcsönös jogai határoztattak volna fentartandóknak, és igy nem lenne kizárva az, hogy mindenik házasfél a polg. törvénykönyv hatályba lépte után ezen törvényhez képest kizárólagos tulajdont szerezhessen és arról szabadon rendelkezhessék. Hogy ezen nézet tarthatatlan, bizonyos nemcsak annálfogva, mert az idézett intézkedések a fenállott vagyonközösséget mint már megállapított jogviszonyt tartották fen, nem tévén különbséget a polg. törvénykönyv hatályba lépte előtt már létező és az utáu szerzendő vagyon közt, de minden kétségen kivtilivé tétetik az 1856. évi június 8-án kelt igazságügyminiszteri rendelet által, melyben hivatkozással az ősiségi nyilt parancs fentidézett 12. § ára rendeltetik, hogy csőd esetében a csőd mindkét házasfél összes vagyona felett nyitandó és csak azon vagyon szakítandó ki, mely a házasság előtt kötött szerződésnél fogva a törvényes vagyonközösség alól kifejezetten ki volt véve, továbbá az 1859. évi augusztus 12-én kelt igazságügyminiszteri rendelet által, mely hasonlóképen hivatkozva az ősiségi nyilt parancs 12. §-ára, azt rendeli, hogy valamelyik házasfél halála