Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

10 Curiai döntvények gyűjteménye. bíróságot a kereshetőségnek, vagyis annak kimondására, hogy a panaszlott cselekmény vagy mulasztás által kár okoztatott, mely törvényes perorvoslattal elhárítható nem volt, de a megtérítendő összeg meghatározására a bírósági fegyelmi bíróság sem terjeszkedhetik ki. Nem létezvén a kincstári hivatalnokok elleni fegyelmi eljárást szabályozó külön törvény, azokra a fent emiitett általános elvet kell alkalmazni. Ennélfogva az illetékes fegyelmi hatóság által hozott jogerejü marasztaló határozat teljesen bizonyítja ugyan azt, hogy a kincstári hivatalnok fegyelmi vétséget, azaz oly cselekményt vagy mulasztást követett el, mely által hivatali kötelességét vétkesen megszegte, azonban nem bizonyítja azt, ha vájjon ezen cselekmény vagy mulasztás által okoztatott-e és minő kár ? Ebből következik, hogy a kincstár, ha fegyelmi vétség miatt elmarasztalt hivatalnoka ellen a polgári bíróság előtt kártérítés iránt keresetet indít, a fegyelmi határozaton kivül, melylyel csak a kötelességszegés bizonyittatik, a károsításra és a kár összegére nézve külön bizonyítékot szolgáltatni tartozik, magától értetvén, hogy oly bizonyítékokat is használhat, melyek netalán már a fegyelmi eljárásban felmerültek, a bíróságra tartozván, valamennyi bizonyítékot a fenálló jogszabályokhoz képest mérlegelni. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi február 26-án tartott teljes üléséből.