Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

94 Hiteljog 1039. A 10. §. 3. bekezdésében foglalt szabálynak tehát a 9. §. 3. bekezdésétől független, önálló jelentősége nincs. d) A törvény 9. §-ának 1., 3. és 10. §-ának 3. bekezdésében foglalt szabályokat ellenmondóknak sem lehet tekinteni abból eredően, hogy a külön kötelezővel megerősített díjfizetésben való késedelem és a perindítás lehetősége csak a felhívás sikertelen volta esetén áll be (9. §. 3. bek.), de viszont, ha az utólagos teljesítési idő eltelt, akkor már a szerződés felmondásának vélelme érvényesül s a díj nem perelhető (10. §. 3. bek.). A 10. §. 3. bekezdésében foglalt szabály ugyanis a díj perelhetőségét nem zárja ki szükségkép, mert a felmondás vélelmével szemben az ellenkező bizonyítása megengedett s így a biztosító nincs elzárva attól, hogy valamely a vélelem érvényesülését kizáró tényállásnak, tehát a díjfizetési kötelezettségnek fennállását bizonyítsa és díjkövetelését érvényesítse. A díjkövetelés érvényesítésének lehetőségét a 10. §. 3. bekezdésében foglalt szabály egyéb esetekben sem zárja ki. A 10. §. 2. bekezdése szerint ugyanis a felmondásnak, tehát az azonos legis ratio folytán ezzel ugyanegy tekintet alá eső vélelmezett felmondásnak is, a folyó biztosítási időszak végét legalább 30 nappal meg kell előznie. A vélelmezett felmondás azonban csak az esedékesség után kezdődő felhívási és ezt követő utólagos teljesítési idő lejártával tekinthető megtörténtnek és ha ez az idő hosszabb, mint a folyó biztosítási időszak, a felmondás erre az időszakra a szerződés hatályát nem érintheti, az erre járó díj tehát követelhető, a felmondás hatálya pedig csak a következő időszakra állhat be. Ugyanez a helyzet hosszabb időszakok esetén is akkor, ha a felek a díjfizetés idejét a biztosítási időszak oly időpontjára állapították meg (2. §.), amelyre való tekintettel a felhívás és utólagos teljesítési idő számításba vétele mellett a felmondás az illető időszak végét már 30 nappal meg nem előzheti. 3. Magának a törvénynek szavaiban kifejezésre jutó akarattal és értelemmel szemben annak az ellenvetésnek sem lehet döntő jelentőséget tulajdonítani, hogy ha az 1927 : X. tc. 12. §-a hatályon kívül helyezte is a K. T. 505. §-ának 3. pontjában foglalt azt a szabályt, amely szerint a biztosított a lejárattól számított 30 napi kiméleti időt élvezett, mégsem lehet feltenni, hogy ezzel az