Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

92 Hitel jog 1039. nyesítését, vagy megszűnését feltételhez vagy időhatárhoz nem köti, ilyet a bírói gyakorlat sem állapíthat meg. 2. Az eddig előadottak mellett a törvény egyéb rendelkezései is a már megjelölt értelmezést támogatják. így különösen minden ellenkező érvelésnek élét veszi a 9. §. 2. bekezdésének szabálya, mely szerint a biztosító szerződéses bírságot köthet ki arra az esetre, ha a szerződő fél megelőző felmondás nélkül szünteti meg a díjfizetést. A törvény ugyanis a 9. §. 1. és 2. bekezdésében foglalt szabályok között fennálló értelmi kapcsolat útján, vagyis azzal, hogy a biztosító javára épen a külön kötelezővel meg nem erősített díjak bírói úton való érvényesíthetésének kizárásával szemben engedi meg szerződési bírság kikötését arra az esetre, ha a szerződő fél megelőző felmondás nélkül szünteti meg a díjfizetést és ezzel nyilván a szerződés hatályvesztése folytán sértett érdekét kívánja kárpótolni, maga mutat arra, hogy bekövetkezhetik a szerződésnek felmondás nélkül, a díjfizetés egyszerű elmulasztásából folyó megszűnése is. Ezzel szemben a 10. §. 3. bekezdésében foglalt azt a szabályt, hogy a szerződést felmondottnak kell tekinteni, ha a szerződő fél az első biztosítási időszakot követő valamely időszak díját a biztosító által kitűzött utólagos határidő elteltéig meg nem fizeti, nem lehet akként értelmezni, hogy a felmondás vélelmének ez a szabálya a külön kötelezővel meg nem erősített folytatólagos időszaki díjfizetés elmulasztásának esetére is vonatkoznék és hogy ebben az esetben nem felmondás nélkül való megszűnésről volna szó. Nem lehet tehát oly értelmezésnek sem helye, hogy az említett szabályból a felhívási kötelezettségnek arra az esetre való fennállása is következik, midőn a folytatólagos időszaki díj fizetését külön kötelezővel meg nem erősítették. Az esetleges ellenkező állásponttal szemben a következőket kell figyelembe venni: a) A törvény kétféle, nevezetesen kifejezett és vélelmezett felmondást ismer ugyan, de a vélelmezett felmondás jogi elbírálás szempontjából ugyancsak felmondás, vagyis a szerződésnek nem felmondás nélkül való megszüntetése. A 9. §. 2. bekezdésének és a 10. §. 3. bekezdésének szabálya tehát nyilván két különböző tényállásra és esetre vonatkozik.