Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

84 Hiteljog 1039. (Vonatkozással egyfelől a m. kir. Kúria P. VII. 5951/17—1930., P. VII. 65/16—1931.. P. VII. 3344/15—1931., P. VII. 4799/16—1932, és P. 629/12—1934. számú, a budapesti kir. ítélőtábla P. I. 3292/ 11 — 1935 , P. I. 6316/15—1935. számú és a budapesti kir. törvényszék 16. P. 31.955/8—1932., 16. P. 46.162/9—1933., 16. P. 44.739/ 6—1934. számú, másfelől a budapesti kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság 35. Pf. 25.039/6—1930., 35. Pf. 10.312/12—1931. és 35. P. 12.968/6—1935. számú és a budapesti központi kir. járásbíróság P. XII. 212.796/2—1933, P. XII. 221.972/4—1934., P. XII. 206.265/ 2—1935., P. XII. 206.266/2—1935., P. XII. 209.602/5—1935. számú határozataira). Határozat; Ha az első biztosítási időszakot követő valamely időszakra járó életbiztosítási díj fizetésére a szerződő fél magát az esedékességre külön írásban nem kötelezte és a díjfizetést elmulasztja, az életbiztosítási szerződés az esedékesség napjának elteltével már egyedül a nem fizetés okából hatályát veszti s ennek a hatályvesztésnek előidézéséhez nem szükséges, hogy a biztosító a szerződő felet az 1927 : X. tc. 5. §-ának első bekezdése értelmében a díjfizetésre felhívja és utólagos teljesítési határidőt adjon. Annak elbírálásánál azonban, hogy a díjfizetésnél mulasztás történt-e, mindazokat a körülményeket figyelembe kell venni, melyek az általános szabályok szerint a teljesítésben való késedelem következményei alól mentesítenek. Indokolás: I. A b—i kir. törvényszék F. I.-né felperesnek D. Általános Biztosító Rt. alperes ellen 4000 dollár életbiztosítási tőke s jár. iránt indított perében, 16. P. 39.378/7—1929. szám alatt hozott ítéletével a felperest azon az alapon utasította el keresetével, hogy a biztosítási szerződés megszűnt azért, mert a biztosított az 1928. évi május hó 1. napján esedékes, folytatólagos időszakra eső biztosítási díj megfizetését elmulasztotta s ezt annak ellenére sem fizette ki, hogy a biztosító az 1927 : X. tc. 5. §-ának 1. bekezdése értelmében az esedékességre írásban figyelmeztette és az utólagos teljesítésre 30 napot engedett, a biztosító pedig díjkövetelését további 60 nap alatt nem érvényesítette. A b—i kir. ítélőtábla P. IV. 1193/12--1930. szám alatt hozott ítéletével a kir. törvényszék ítéletét lényegében hasonló indokok alapján helybenhagyta, míg a m. kir. Kúria P. VII. 5951/17—1930. szám