Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

20 Hiteljog 1019.. vételár fedezetéül vett váltókat visszleszámítolás végett az alpereshez: tartozik benyújtani és e megállapodás értelmében neki tömegesen átadott ezeket a váltókat túlnyomó részben le is számítolta és értéküket a parcellázó pénzintézet folyószámlája javára írta, azt a következtetést vonta le, hogy az alperes, amidőn a nagyobbára ugyanazon községbeli lakosok, mint elfogadók által aláírt váltókat — közöttük a kereseti váltót is — tömegesen leszámítolta, tudta azt, hogy az azokat benyújtó F. rt. ingatlanok eldarabolásával alapszabályai értelmében üzletszerűen foglalkozik és hogy a kereseti váltó is ingatlaneldarabolásból származik. Az 1920 : XXXVI. tc. 56. §-a szerint azonban tilos ingatlaneldarabolásnál a vételár fedezetéül a vevőtől váltót venni. Az erre vonatkozó megállapodás semmis és a tilalom ellenére vett váltó a hitelezőtől visszakövetelhető. A váltóvételi tilalom alól a F. rt.r mint a Pénzintézeti Központ tagja a felhívott törvény 60. §-a értelmében csak az esetben volt kivéve, ha az ingatlan eldarabolását az Országos Földbirtokrendező Bíróság által előzetesen jóváhagyott tervek alapján foganatosította. Alperes a perben nem bizonyította, hogy a F. rt. ennek az előfeltételnek eleget tett. Ennélfogva a felperes és a F. rt. között a váltó vételére vonatkozólag létrejött megállapodást semmisnek kellett tekinteni. Az ügyletnek erről a tiltott és semmis voltáról alperesnek a rendes kereskedői gondosság mellett tudomással kellett birnia, mert a törvény 56. §-ának a váltó vételét tiltó általános rendelkezésére való tekintettel a váltó megszerzésekor vizsgálni tartozott, hogy a F. rt. megfelelt-e azoknak a feltételeknek, amelyekhez a törvény 60. §-a tilalom alól való mentességet füzi. Ha tehát alperes az ügylet tiltott voltáról a váltó megszerzésekor nem tudott, ez csak a köteles gondosság elmulasztására vezethető vissza. Vétkesnek minősülő gondatlansága jogi következményeként pedig a F. rt.-gal egy tekintet alá eső olyan váltóbirtokosnak tekintendő, akitől a váltó úgy a többször hivatkozott törvény 56. §-a, mint a Vt. 80. §-a értelmében egyaránt visszakövetelhető. Az 1920: XXXVI. tc. 56. §-ában foglalt és az elsőbíróság által felhívott az a rendelkezés, hogy ha a váltó már nincs a hitelező birtokában, tőle csak a váltó névértékének megfizetése követelhető a lejárt törlesztő részletek levonásával, a jelen esetben azért nem akadálya a visszakövetelési jog érvényesítésének, mert a