Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

16 Hiteljog 1017. szemben a váltökötelezettséget nyilván megváltoztató váltón Kívüli megállapodások figyelembe nem vehetők, mert jogszabály az, hogy ha a váltóban valóságos idegen értékben való fizetést kötöttek ki, a hitelezőnek váltói úton a lejárati nap után is csak az idegen értékben való fizetéshez van joga, de nem illeti őt a lejárati nap szerint való árfolyamértéknek váltói úton való megtérítése még akkor sem, ha az árfolyamérték a lejárati nap után csökkent. A fennforgó esetben azonban ez sem lehet akadálya annak, hogy a felperes követelése pengő összegben ítéltessék meg. A felek előadása ugyanis egyezik abban, hogy az alperes az idegen pénznemek forgalmának korlátozására most fennálló szabályokra való tekintettel valóságos dollárral nem fizethet és kötelezettségét csak pengőösszegben teljesítheti. Ha pedig a dollárban megjelölt váltóösszeget úgy is át kell pengőösszegre számítani, a helyzet a fennforgó esetben ugyanaz, mintha a valóságban való fizetés kikötése a váltón nem is foglaltatnék és ekként nem volna elfogadható értelme annak, hogy az átszámítás kérdésében a feleknek a kifejtettek értelmében a váltójog szerint is hatályos ügyleti megy állapodása ne érvényesüljön. Ennek az álláspontnak helytálló voltát támogatja az, hogy bár úgy az új német váltótörvény 41. §-a, mint a magyar javaslat 41, §-a azt tartalmazza, hogy a már ismertetett szabályok nem alkalmazhatók akkor, ha a kibocsátó kikötötte, hogy a fizetést valóságban bizonyos meghatározott idegen pénznemben kell teljesíteni, de viszont a magyar javaslat szerint figyelmen kívül marad ez a kikötés akkor, ha a külföldi pénzben való teljesítést jogszabály gátolja és a váltóbirtokos a kikötés ellenére is köteles a fizetés helyén folyamatban levő pénzértékben fizetést elfogadni. A peres felek abban állapodtak meg, hogy a hitelezőt megilleti az a jog, hogy úgy a tőkét, mint a már korábban lejárt kamatok nem fedezett részét, nem különben a még esedékessé váló kamatokat is valóságos északamerikai dollárokban vagy értékálló — legalább is a hitel folyósításakor való — egyenértékben követelhesse. Az alperes azt jelentette ki, hogy a 7015 dollár hiteltartozásért, illetőleg az értékállóságért, vagyis legalább is a folyósításkori 40.000 aranypengő értékért való felelősséget kifejezetten magára vállalja. A felek itt ismertetett megállapodásának értelme végeredményben az, hogy arra az esetre, ha a váltón kitett 7015 dollár