Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. Az érdemleges tárgyalás előkészítése 181 A Pp.-nak most idézett rendelkezéseiből kétségtelen, hogy a mulasztó vagy késedelmes félnek az okozott költség megtérítésére vonatkozó kötelessége a végelintézéstől független, azt a további kérdést ellenben, hogy az elmarasztalásnak nyomban külön végzéssel kell-e történnie, avagy az a véghatározatra is fennhagyható, nem a Pp. 203. és 431. §-ai, hanem a 424. §-a szabályozza. A Pp. 424, §-ának első bekezdésében foglalt azzal a rendelkezéssel szemben, hogy a bíróságnak a végítéletben, illetve az eljárást előtte befejező határozatban kell a perköltség megtérítése iránt hivatalból intézkednie, — a második bekezdés azt a kivételes rendelkezést tartalmazza, hogy más határozatban ilyen intézkedésnek csak akkor van helye, ha a megtérítés kötelessége a végelintézéstől független vagy az ítélet hozatal után merült fel. A jogegységi tanács felfogása szerint a Pp. 424. §-ának második bekezdése nem tartalmaz parancsoló rendelkezést, hanem a bíróság belátására bízza, hogy azt a felet, aki az előkészítésre vonatkozó kötelesség elmulasztásával vagy késedelmes teljesítésével a tárgyalás elhalasztására ad okot, az ebből eredő költségben nyomban, már a tárgyalást elhalasztó végzésben marasztalja-e avagy az ebben az irányban való intézkedést a véghatározatra tartsa fenn. Az kétségtelen, hogy ha a bíróság nyomban, már a tárgyalás elhalasztása tárgyában hozott végzésben kötelezi a felet megfelelő teljesítési idő kitűzésével az okozott költség megfizetésére, akkor ezzel hatályosabban szoríthatja a felet a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kötelezettségének teljesítésére. A nyomban való marasztalás lehetősége inkább alkalmas arra, hogy a perek szándékos elhúzásának elejét vegye. Az azonnal való elmarasztalás viszont a marasztalt félre azzal a méltánytalan következménnyel járhat, hogy amíg ő az elhalasztott tárgyalás költségét a marasztaló végzés folytán az ellenfél részére megfizeti, addig pernyertessége esetén a neki megítélt költséget meg nem kapja, ha azt az ellenfelén behajtani nem lehet. Ezzel szemben az intézkedésnek a végítéletre (véghatározatra) való fenntartása lehetővé teszi, hogy a bíró a tárgyalás elhalasztására okot adó fél pernyertessége esetén ennek a tárgyalásnak költségét a neki járó perköltségből levonhassa, abba beszámíthassa.