Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. Bírói hatáskör és illetékesség 157 felek jogviszonyának társadalombiztosítási jogviszonnyá minősítésére alapul szolgálhatna, a pert nem lehet az 1932 : IV. tc. 3. és 4. §-a alapján társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartozónak tekinteni. Az indokolás további tartalma szerint az 1927 : XXI. tc. 90. §-ának a rendelkezéseitől függetlenül, más jogalapon, bár ugyancsak a biztosított munkavállaló által a munkaadója ellen baleseti kártérítés iránt támasztott követelés már fogalmilag sem tekinthető társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló követelésnek, ezért nem esik az 1932 : IV. tc. 3. §-ának általános rendelkezése alá s így nincs is szükség arra, hogy a társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartozó ügyek körét megállapító általános rendelkezés hatálya alól külön rendelkezéssel kifejezetten kivétessék, amint ez az 1927 : XXI. tc. 90. §-a szerinti büntetőbírósági ítélet alapján indított kártérítési perek tekintetében történt. 3., Özv. B. M.-né felperes az E. D. T. alperes ellen baleseti járadék iránt a p—i kir. törvényszék előtt indított perben azon az alapon követelt kártérítést az alperestől, hogy férje, B. M., aki az alperes m—i bányatelepén volt alkalmazva, az ott gondatlanul végrehajtott robbantásnál szenvedett sérülései következtében meghalt. A törvényszék az 1933. évi szeptember hó 25. napján P. IV. 2426/6 —1933. szám alatt hozott ítéletével az alperest kártérítés fejében járadék fizetésére kötelezte és a p—i kir. ítélőtábla, mini fellebbezési bíróság, amelynek elbírálása alá mind a két peres fél fellebbezése folytán került az ügy, az 1934. évi június hó 7. napján P. III. 914/17—1934. szám alatt hozott ítéletével az elsőbíróság ítéletét csupán a járadékfizetés tartamát érintő változtatással helybenhagyta; a m. kir. Kúria pedig az 1935. évi január hó 7. napján P. I. 3535/23—1934, szám alatt hozott ítéletével alperesnek a fellebbezési bíróság ítélete ellen beadott felülvizsgálati kérelmét és a felperes csatlakozási kérelmét elutasította. Az ítéletek indokolása szerint a felperes a kártérítési követelését az alperes alkalmazottainak mulasztására alapította és két alkalmazott el is követett a balesettel okozati összefüggésben álló mulasztást, ezt azonban az alperes olyan megbízottjának a terhére, akinek az eljárásáért az alperes felelős, az 1927 : XXI. tc. 90. §-a szerinti büntetőbírósági ítélet meg nem állapította. Az alperes a felülvizsgálati tárgyaláson pergátló kifogást terjesztett elő azon az alapon, hogy a per társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartozik. Ezt a pergátló kifogást