Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)
138 Hiteljog 1047. nyadrészes hitelezők követelései a vagyonfelügyelő és az 0. H. E., illetve V. H. E. díjazásánál irányadók lehessenek. Az 0. H. E., illetve V. H. E. és az ezen szakaszban körülírt más hitelezői védőegyletek díjazását szabályozó 56. §. első bekezdése ugyan „valamennyi hitelező" érdekében kifejtett célirányos tevékenységgel felmerült költségről tesz említést és ennek a költségnek a megállapítását szabályozza a harmadik bekezdés a már ismertetett módon; azonban az 56. §. első bekezdésének most idézett tartalmából nem lehet arra következtetni, hogy a rendeletszakasz harmadik bekezdése ugyancsak az összes hitelezőknek, tehát az egyesség hatálya alá nem tartozó hitelezőknek is a kielégítésére rendelkezésre álló vagyoni fedezet alapulvétele mellett akarja a hitelezői védőegyleteket díjazni, mert a harmadik bekezdés eltérően az első bekezdéstől, már nem használja a „valamennyi" vagy „összes hitelező" megjelölést, mert továbbá az 56. §. első bekezdése nem a díjazás mértéke, illetve összege, hanem annak alapja tekintetében foglal magában lényegileg oly tartalmú rendelkezést, hogy a rendeletszakaszban megnevezett hitelezői védőegyletek csak valamennyi hitelezőnek s nem a hitelezők közül egyeseknek vagy egyes hitelezői csoportoknak érdekében kifejtett tevékenységért tarthatnak a szakasz harmadik bekezdésében meghatározott díjazásra igényt és mert végül az a körülmény, hogy a tevékenység az egyesség hatálya alá nem tartozó hitelezők kielégítésére szolgáló vagyonra is kiterjed, a fentebb kifejtettek értelmében egymagában még nem szolgálhat alapul arra, hogy a díjazás összegének meghatározásánál ezeknek a hitelezőknek az egyességgel nem érintett követelései is irányadók legyenek. A 48. és 56 §-okban a díjazás mértéke tekintetében foglalt az a meghatározás, hogy a díjazás alapjául a hitelezők követelésének kielégítésére tényleg rendelkezésre álló tiszta vagyoni fedezet veendő, már csak azért sem értelmezhető akként, hogy itt az összes hitelezőknek, tehát a külön kielégítésre és előnyös kielégítésre jogosult hitelezőknek is, a követeléseire vonatkozó vagyoni fedezetről van szó, mert ez az utóbbi vagyoni fedezet egyenlő a kényszeregyességi adós végrehajtás alá vonható egész vagyonával — az összes aktívákkal — és ha ezt kívánta volna a rendelet a díjmegállapítás alapjaként megjelölni, ezt nyilván megtehette volna a 48. és 56. §-okban foglalt fentidézett meghatározás (tiszta vagyoni fe-