Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. Csödönkiviili kényszeregyesség 129 b—i kir. törvényszéknek kényszeregyességi ügyekben eljáró tanácsa az 1928. évi június hó 1. napján Ke. 31.240/29—1928. szám alatt hozott végzésével a kényszeregyességi adós előterjesztésének nem adott helyt a következő indokolással: „A kényszeregyességi adós az eljáró bírónak azokat a végzéseit támadta meg előterjesztésekkel, amelyekben az O. H. E.-nek, valamint a vagyonfelügyelőnek a díját és kiadásait állapította meg. Előterjesztését arra alapította, hogy a díjak megállapításánál alapul veendő tiszta vagyoni fedezetet az eljáró bíró tévesen állapította meg akkor, amikor hozzá számította a külön kielégítésre jogosult hitelezők 105.000 pengőt kitevő követelését is, mert ezen hitelezők követelésének kielégítésére szolgáló vagyontömegre a kényszeregyességi eljárás kihatással nincs s ez a kényszeregyességi eljárás által nem érintetvén, annak tárgyát és fedezetét sem képezheti. Ezért ezen 105.000 P-t a vagyoni fedezet megállapításánál kérte levonásba helyezni. A kir. törvényszék tanácsának állandóan követett gyakorlata az, hogy úgy az O. H. E., mint a vagyonfelügyelő díjainak megállapításánál mint vagyoni fedezetet azt az összeget veszi alapul, ami az eljárás során az adós aktív vagyonaként megállapíttatott, tekintet nélkül arra, hogy ezen vagyonba esetleg olyan vagyontárgyak is tartoznak, amelyekre nézve egyes hitelezőket az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 54, és 55. §-ai alapján külön kielégítési jog illet meg. A tanács e gyakorlata alapján helyesen állapította meg az eljáró bíró azt a vagyoni fedezetet, ami az 0. H. E., valamint a vagyonfelügyelő díjainak megállapításánál alapul veendő." 3,, A b—i kir. törvényszék kényszeregyességi ügyekben eljáró tanácsa a J. A r. t. b—i cég csődönkívüli kényszeregyességi ügyében 1930. évi november hó 12. napján Ke. 38.576/41 — 1930 szám alatt hozott végzésében az 0. H. E. és a vagyonfelügyelő' díját és kiadását megállapító elsőfokú végzés ellen a kényszeregyességi adós részéről használt előterjesztést a következő indokolással utasította el: „Alaptalan volt a kényszeregyességi adósnak az a panasza is, hogy az eljáró bíró a díjakat nem a szabad vagyon után, hanem a külön kielégítéssel bíró hitelezők rendelkezésére álló tiszta vagyoni fedezet. számbavétele mellett állapította meg. Eljáró bírónak intézkedése ugyanis megfelel a kir. törvényszék állandó bírói gyakorlatának, amely szerint a díjmegállapítások alapja nem a quotalis hitelezők rendelkezésére álló ú. n. szabad 9