Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

tio Hiteljog 1043. cselekmény megtámadása iránt indított perében, melyben a felperes a keresettől elállott, a b—i kir. törvényszék P. XII. 35.050/10—1927. sz. végzésével a per költségeinek tömegköltségek módjára való megfizetésében, a Cst. 47., 50., 150. §-ainak felhívásával, a vég­rehajtás terhe mellett való kötelezés mellőzésével marasztalta. A b—i kir. ítélőtábla ezt a végzést P. VIII. 7883/13—1928. sz. vég­zésével lényegében azonos indokok, alapján helybenhagyta. 7., A b—j kir. törvényszék, mint csődbíróság Sz. és k. rt. végrehajtató által G. D. csődtömege ellen kieszközölt letiltási rendelvényt P. XII. 36.672/14—1927. sz. végzésével a Cst. 12. §-a értelmében a csődeljárásban hatállyal nem bírónak mondta ki, a b—i kir. ítélőtábla pedig a végzés ellen beadott felfolyamodásnak P. VIII. 9127/16—1928. sz. alatt kelt végzésével helyt nem adott. Végzésének indokolása az, hogy a letiltási rendelvény alapjául szolgáló követelés a csődtömeg által a végrehajtató ellen folytatott megtámadási perben az utóbbi javára megítélt költségkövetelés, ez pedig a Cst. 49. §-ának 2, pontja, illetve 170. §-a értelmében nem nyerhet végrehajtási úton kielégítést. 8., Dr. R. A. ügyvéd, mint K. A. cég csődtömegének gond­noka felperesnek L. S. alperes ellen jogcselekmény megtámadása iránt indított perében, melyben a felperes keresetét a költségekre szállította le, a b—i kir. törvényszék őt P. XII. 45.223/5—1926. sz. ítéletével a perköltségnek teljesítési idő kitűzésével végrehajtás terhével való megfizetésére kötelezte s ezt az ítéletet a b—i kir. ítélő­tábla azzal a meghatározással, hogy a perköltség fizetése nem a tö­meggondnokot, hanem a tömeget terheli, P. VIII. 1508/11 —1927. sz. ítéletével helybenhagyta. A kir. törvényszék az alperes által kért kielégítési végrehajtást a költségek erejéig P. XII. 45.223/13—1926. sz. alatt kelt végzésével elrendelte azzal az indokolással, hogy a Cst. 12. §-a értelmében a csődnyitás után csak a közadós tarto­zása alapján nem lehet a tömeg elleni hatállyal végrehajtási jogot szerezni, de nincs akadálya annak, hogy ily jog a csődtömeget terhelő tartozás és költség alapján szerezhető legyen. A kir. ítélő­tábla ezt a végzést P. VIII. 11,712/19—1927. sz. végzésével meg­változtatta, a kielégítési végrehajtás elrendelését megtagadva a Cst. 49. §-ának 2. pontjára és 150. §-ára alapított indokolással kimondta, hogy a csődtömeg a költséget, mint tömegköltséget csak az ezek­ben megállapított korlátok között köteles megfizetni.

Next

/
Thumbnails
Contents