Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

54 Magánjog 919 A fellebbezési bíróságnak ez a jogi döntése azonban téves. Holtnaknyilvánítás esetében az a vélelem, hogy a holtnaknyilvánított nem élt tovább annál az időpontnál, amely elhalálozásának idejéül a holtnaknyilvánító határozatban meg van állapítva. A halálnak ez a vélelme nem magából a határozatból, hanem a határozat alapjául szolgált tényekből következik, ha tehát a holtnaknyilvánított életben maradt, maga a holtnaknyilvánító határozat tényleg nem szünteti meg a házasságot, mint ilyen a H, T. 73. §-a értelmében nem is megszüntetési ok, hanem megszünteti a házasságot az eltűnt fél vélelmezett halála, amelyet a holtnaknyilvánító határozat az annak alapjául szolgált valószínűsítő tényekből megállapított vélelem megdőltéig közokirat erejével tanúsít. Mindaddig tehát, míg a holtnaknyilvánítás által megállapított ezt a vélelmet a vele ellentétes valódi tényállás törvényes keretek között meg nem dönti, az azt kimondó határozat a vélelem valóságától függő absolut hatállyal bizonyítja a holtnaknyilvánított halálát, a halál bizonyításával pedig a holtnaknyilvánított határozatban megállapított időponttal a házasság megszűnése is bizonyítva van, már pedig évekkel a házasság bizonyított megszűnése után született gyermeket a holtnaknyilvánított törvényes házasságból származottnak tekinteni nem lehet. Ez a jogi álláspont nem áll ellentétben a H. T. 74. §-ának azzal a rendelkezésével, amely szerint a házasság azáltal is megszűnik, ha az egyik házastárs a másiknak holttányilvánítása után házasságot köt, kivéve ha az új házasságot megkötő felek egyike a házasságkötéskor tudta, hogy a holttányilvánított él. A H. T. 73. §-a ugyanis holtnaknyilvánítás esetében a házassági köteléknek, mint bontóakadálynak hatályosságát vélelemszerüen csak abból a célból függeszti fel, hogy a jóhiszemű hátramaradt félnek új házasságkötését tegye lehetővé, ezzel szemben a felhívott törvény 74. §-a azokat az eseteket tette külön rendelkezés tárgyává, midőn a hátramaradt házastárs tényleg újabb házasságot kötött és utóbb kiderült, hogy a holtnaknyilvánított egyén még életben van, ennek házassága tehát az általános szabályok értelmében fennáll. Ez a szakasz tehát csak a korábban kötött házasság érvényét szabályozza arra az esetre, ha a holttányilvánítási vélelem az eltűnt házastárs visszatérése folytán a hátramaradt házastársnak a holttányilvánítás alapján újabban kötött házassága után megdőlt, vagyis