Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)
sz. Rokonság 49 így a névviselés szempontjából az 1894 : XXXIII. tc. 43. §-ával kapcsolatos rendelet alapján az igazságügyminiszter csak kormányhatósági jóváhagyás után intézkedik az anyakönyvvezető értesítése iránt. Az örökbefogadási szerződés kormányhatósági megerősítésével állanak be a joghatások: a* örökbefogadott gyermek községi illetősége (1886 : XXII. tc. 6. §. 3. p.) s az örökbefogadás útján való honosítás kedvezményei (1879 : L. tc. 8. §.) tekintetében is. Az 1877 : XX. tc. által fenntartott teljes jogú örökbefogadás (adoptio plena) és nem teljes jogú örökbefogadás (adoptio minus plena) esetére az 1894 : XXXI. tc. 131. §-a akként rendelkezik, hogy: oly örökbefogadás, amelynél a vérszerinti atya az atyai hatalmat, vagy a vérszerinti anya a gyámságot fenntartotta: a jelzett törvény alkalmazásában tekintetbe nem jön, amely rendelkezésbeli különböztetés azonban a kormányhatósági megerősítés szempontjából különböző elbánást nem vonhat maga után. Az 1861. évet követő társadalmi átalakulás eredményében az örökbefogadás jogintézménye abban az irányban fejlődött, hogy az ősiség korának örökbefogadásával szemben nem csupán örököshelyettesítést jelent, hanem az örökbefogadottra nézve a törvényes leszármazóval általában azonos jogi helyzetet eredményez: a szülő és gyermek közötti viszonyt. E családjogi kapcsolatot eredményező örökbefogadási szerződés a mai jogrendszerben az érdekelt felek és harmadik személyek jogbiztonsága, valamint az állam érdekei tekintetében nem nélkülözheti a törvényesség szempontjából való megvizsgálást és a köztudat szerint is elmellőzhetetlennek jelentkező hatósági megerősítést. A közfelfogás az örökbefogadási szerződést minden irányú hatásában egységesnek tekinti. Ez természetes is, mert a nép érzelmi és lelkivilága mellett érthető, hogy örökösnek oly személyt kiván, aki egyúttal az ő nevét viseli. Jellemző a közfelfogásra, hogy a bíróság eddig követett gyakorlatának ellenére az örökbefogadási szerződéseket elenyésző s ennélfogva számba nem is jövő esetektől eltekintve, kormányhatósági megerősítés végett bemutatják s azokat az örökbefogadási szerződéseket, amelyektől a kormányhatóság a megerősítést megtagadta, nem létezőknek tekintik. Világosabban nem mutatja ezt semmi, mint az a tapasztalat, hogy évtizedek múlnak el addig, 4