Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Házassági jog. 39 Indokok: A házasság, bár a házasulandók házasságkötésében jelentkező egyező akaratkijelentés útján jön létre, a benne rejlő erkölcsi vonatkozásoknál fogva nem pusztán jogi értelemben vett szerződéses viszony s épen ezért a házasságkötő s illetve a házasfelek úgy a házasság, mint a házasságból eredő jogok felett szabadon és korlátlanul nem rendelkezhetnek. Az érvényesen létrejött házasságnak egyaránt erkölcsi és jogi folyománya a férj tartási kötelessége is, amely a H. T. rendszerében a házasság jogi fennállása alatt a közös háztartásban természetben járó tartáson kívül kérelemre ideiglenes intézkedéssel biztosítható, vagy a házasság felbontásával kapcsolatban végleges nőtartásként jár a feleségnek. A H. T. a végleges nőtartásról a házasság megszűnésével kapcsolatban a 90—93. §-okban, míg a házassági bontóper keretében a nőtartás iránt tehető ideiglenes intézkedésről a 102. §ban külön rendelkezik. A bírói gyakorlat kifejlesztette az ideiglenes nőtartásnak a bontóper keretén kívül a járásbíróság előtt való érvényesíthetését is, azonban ez a tartás is — a vétkesség kérdésével kapcsolatban — a férjnek a házasságból folyó tartási kötelezettségén nyugszik, tehát ennek a tartásnak is az anyagi jogi tartalma azonos a H. T. 102. §-ban szabályozott tartással. A H. T. rendelkezéseinek a tartásra vonatkozó rendszerbeli elválasztása okszekű következménye annak az elvi elhatárolásnak, hogy a házasság jogi fennállása idejére, a már előre bocsátott alapelv folyományaként, a házasulandók vagy a házasfelek az ideiglenes tartást kizáró szerződést nem köthetnek: ügyleti rendelkezésként a feleség az őt illető tartásról a férje javára le nem mondhat. Ezzel szemben a házasság felbontása esetére a H. T. 92. §-a megengedi, hogy: a tartásra nézve a házastársak szabadon egyezkedhetnek és a nő le is mondhat róla. A kir. Kúria ezúttal nem bocsátkozik annak részletesebb kifejtésébe, hogy a nő a végleges tartásról minő előzmények folytán és mikor mondhat le joghatályosan, csak azt kívánja élesen szembeállítani, hogy a végleges nőtartásra vonatkozó és a H. T. 92. §-ában foglalt ez a rendelkezés, mint kivétel, joghasonszerüség alapján a H. T. 102. §-ban megszabott ideiglenes rendelkezésre ki nem terjeszthető.