Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Szerződés 183 zödö feleknek vagy azok egyikének a jogi tévedését az okozza, hogy a felek által közösen megbízott ügyvéd vagy kir. közjegyző nekik a jogszabályok tekintetében a szükséges útbaigazítást meg nem adta, vagy éppen téves tájékoztatást adott. Az ekként előidézett jogi tévedés a ténybeli tévedéssel egy tekintet alá esik. E. H. 1934. évi november hó 16-án. P. I. 1584/1934. szám. Elnök: Jakab Mihály kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Vincenti Gusztáv kir. kúriai bíró. Tényvázlat; Az örökhagyó második felesége, az alperes a kir. közjegyző előtt kötött házassági szerződésben a férje halála esetére a kéményseprő üzlet jövedelmének évi 3000 koronát meghaladó részéről a férje első házasságából származó gyermekek javára lemondott. Az egyik gyermek keresetet indított az alperes ellen, amelyben a 3000 K-át meghaladó jövedelem aránylagos részének kiadását kérte. Az alperes azzal védekezett, hogy a férje személyi jogon gyakorolta a kéményseprő ipart, s az ennek az iparűzési jogosultságnak gyakorlásából őt megillető jogaira vonatkozólag tévedésben volt akkor, amikor a házassági szerződést megkötötte. A b—i kir. törvényszék a keresetet elutasította. Indokolása szerint a házassági szerződés, amelyben az alperes a férjét személyi jogon megillető kéményseprő iparjogosítvány gyakorlásából származó jövedelem egy részéről lemondott, az özvegyi jog felől rendelkező öröklési szerződésnek tekintendő. Ebből pedig következik, hogy ily szerződésnek csak oly jogosítvány lehet a tárgya, amely felett a férj halála esetére szabadon rendelkezik. Ámde az alperes férje a kéményseprő ipart nem reál jogon, amely esetben arról halála esetére végrendelkezhetett, hanem személyi jogon gyakorolta. Az alperes férje pedig azzal a magatartásával, hogy neki reáljogú iparjogosítványa van, az alperest kétségtelenül megtévesztette. A b—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és kimondotta, hogy a keresetet abból az okból, hogy a házassági szerződés érvénytelen, nem lehet elutasítani. Indokolása szerint az alperes megtévesztése azért nem állapítható meg, mert egy szerződés magyarázatánál nem az abban használt kifejezések szószerinti értelmét, hanem annak egész tartalmát és a szerződő felek akaratát kell alapul venni, figyelemmel pedig arra, hogy az alperes, — aki a saját előadása szerint jobb úri házakat látogató varrónő volt, — sem hozományt, sem más vagyont nem vitt a férje házához és hogy a szerződéskötés idejében évi 3000 korona bőségesen fedezte