Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Jogi személyek. 13 nyiben arról a harmadik személy az ügyletbe bocsátkozáskor tudott. A felperes rendre, mint jogi személyre is legalább is vonatkoznak ezek a jogszabályok. Nem kétséges az sem, hogy a szerzetes rendeket illetően a magánegyesületek alapszabályaival egy tekintet alá esnek a rendek szervezeti szabályai (statútumai). Mátyás királynak a felperes által felhívott 1486. évi VI. decretuma 11. és 12. cikke is hivatkozik a szerzetes rendek statútumaira (11. cikk 2. §.: az apátok és prépostok összes szerzetes társaikkal együtt a rend szabályaihoz képest — iuxta ordinis statuta — szabályszerű életet tartoznak folytatni. A 12. cikk 2. §.: És ha kitűnnék, hogy az apátok vagy prépostok rendűk szabályát — regulám — meg nem tartják, a személyes látogatásra kötelezett püspökök tegyék őket le és javadalmaikat érdemesebbeknek kell adományozni. 5. §.: És ilyen módon sem levelek adásával, sem egyebekben nem történik csalárdság). így már régi keletű a rendi statútumok érvényességének elismerése is. Egyházi javaknak kölcsönnel megterheltetése kérdésében a P. H. T.-ba 31. szám alatt felvett 81. sz. teljes ülési kúriai döntvény megokolásában is utalás történik a pannonhalmi főapátnál a rendi konvent hozzájárulásának a szükségére. Az alapszabálybeli — ide vonatkozóan értelemszerűen — szervezeti szabálybeli korlátozások harmadik személyekkel szemben hatályosak, tekintet nélkül arra, hogy a harmadik személy azokról tudomást szerzett-e. Közömbös az, hogy a tudomásszerzés esetleg körülményesebb utánjárással jár. Az ilyen korlátozások különben is a fontosabb, a napi szükségleteket meghaladó értékű és tárgyú ügyletekre vonatkoznak, amelyek kötésében már a szükséges ügyleti komolyság is a legrészletesebb értesülésszerzés kötelességét rójja a szerződő harmadik személyre. De elengedhetetlen ez a korlátozással védeni kívánt személyek érdekéből is. Ha ugyanis az ügylet kötésében eljáró képviselő a korlátozásról hallgatna és a szükséges jóváhagyást a szerződésbe feltételként fel nem venné, a védeni kívánt személyek érdekének, a törvény ezt célzó rendelkezésének meghiúsulását jelentené, ha a harmadik személy a tudakozódás kötelessége alól fel volna mentve és ennek folytán az esetleg körülményesebb utánjárást igénylő tudakozódást mellőzve az alap-, illetve szervezeti szabálybeli korlátozás meglétéről való tudás nélkül köti meg a korlátozás alá eső ügyletet. A jelzett szabálynak épen