Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

156 Magánjog 946. tatást, de csak annyiban, amennyiben tekintettel az eset körülményeire, azt a méltányosság megkívánja. 3., P. M. felperes Sz. J. és társa alperesektől 4150 P tőkét és járulékait követelte a kikötött 5° o közvetítési díj fejében azon az alapon, hogy az alperesek részére a K. 0. F.-nél 415.000 P kölcsön folyósítását közvetítette. A m. kir. Kúria a sz—i kir, ítélőtábla P. I. 910/18 — 1929. szám alatt hozott marasztaló végítéletét az 1929. évi november hó 20-án P. VII. 5293/22 — 1929. szám alatt hozott végzésével feloldotta, a következő megokolással: Az 1922 : XII. tc. 34. §-a felsorolja azokat az iparokat, amelyek megkezdése és gyakorlása hatósági engedélyhez van kötve, s ezek közt szerepel a 19. pont alatt felsorolt pénzkölcsönt közvetítő ügynökség. A felperes saját előadása szerint ügynök és pénzkölcsönök közvetítésével hivatásszerűen foglalkozik; az említett törvényszakasz értelmében tehát ehhez iparengedélyre van szüksége. Az alperesek azt vitatták, hogy a felperesnek iparengedélye nem volt és ezt bizonyítani is kívánták. Az 1922 : XII. tc. 127. §-a értelmében kihágást követ el az, aki e törvény rendelkezései ellenére valamely ipar gyakorlását megkezdi vagy valamely ipart önállóan üz. Amennyiben tehát a felperes hatósági engedély nélkül foglalkozott hivatásszerűen pénzkölcsönök közvetítésével, ez a közvetítői tevékenysége, amelyre keresetét alapítja, kihágás és az abból eredő követelése bírói úton nem érvényesíthető. A feloldás tehát azért történt, mert a fellebbezési bíróság nem állapított meg tényállást arra nézve, hogy a felperesnek a szóban forgó kölcsönügylet közvetítése idejében volt-e ilyen hatósági engedélye, vagy sem. A feloldás következtében a sz—i kir. ítélőtábla 1930. évi február hó 7-én P. I. 2135/25 — 1929. szám alatt hozott újabb végitéletével a felperest keresetével elutasította és a m. kir. Kúria az 1931. évi május hó 29-én P. VII. 2539/28 — 1930. szám alatt hozott végítéletével a felülvizsgálati kérelmet elutasította, kifejtvén, hogy már elfoglalt jogi álláspontja szerint nem érvényesíthet követelést senki sem olyan ügyletből, amely reá nézve tiltott cselekmény. A fellebbezési bíróság az általa megállapított tényállásból jogszabálysértés nélkül jutott arra a megállapításra, hogy a felperes pénzkölcsönközvetítéssel önállóan és iparszerüen foglalkozik és minthogy ennek az iparnak az üzéséhez nincs hatósági engedélye és így eljárása a törvény tiltó rendelkezésébe ütközik, a feliebbe-