Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

154 Magánjog 946. elutasításáig a korábbi iparigazolvány alapján gyakorolt banküzlet tovább folytatható. Helyesen állapította tehát meg a fellebbezési bíróság, hogy a felperes nem volt jogosult a bankárrendelet érvényessége alatt bankügyletekkel foglalkozni. Minthogy pedig az irányadó tényállásból vont helyes következtetésen alapuló az a megállapítás meg sincs támadva, hogy a felek jogviszonya a felperes jogosítványa körén kívül eső bankügyletek kötéséből állott, sikerrel az az okszerű állásfoglalás sem támadható meg, hogy a felperes követelése tiltott ügyletekből ered. Amaz általános anyagi jogszabálynak az alkalmazását pedig, hogy tiltott ügyletekből eredő követelések nem részesülhetnek bírói jogsegélyben, a K. T. 263. §-ában foglalt rendelkezés sem gátolhatja. Ugyanis a K. T. 263 §-a csak azokra az esetekre vonatkozik, midőn valamelyik ügyletkötő fél a saját személyében rejlő okoknál fogva általában nem foglalkozhatik kereskedelmi ügyletekkel, nem pedig oly esetre, midőn bizonyos kereskedelmi ügyletek kötéséhez való jogosultság külön hatósági engedélytől függ. Minthogy pedig adott esetben nem arról van szó, hogy a felperesnek valamely, saját személyében rejlő okból volna tilos általában kereskedelmi ügyletet kötnie, hanem az a helyzet, hogy a felperes részéről hiányzik a bankügyletek megkötéséhez való jogosultságot megadó különleges engedély: a felperes ide vágó felülvizsgálati támadása sem volt alaposnak tekinthető. 2., T. I. felperes vitéz S. K. alperestől 2162 P tőkét és járulékait követelte azon az alapon, hogy az alperes részére az 1923 —1925. években az alperes megbízásából értékpapírokat vásárolt, részben az alperes készpénzbefizetéseiből, részben az alperesnek nyújtott készpénzkölcsönökből; az értékpapírok a felperesnél maradtak letétben, aki azokat — szintén az alperes megbízásából — eladta. Ennek az összeköttetésnek eredményeként a felperes javára mutatkozó egyenleg hátraléka a kereseti tőke. A d—i kir. törvényszék az 1929. évi november hó 11-én P. 7772/12 —1928. szám alatt hozott végítéletével a felperest keresetével elutasította abból az okból, hogy a felperesnek 1923. évi augusztus hó 11. napján kelt iparigazolványa csak készpénzfizetés mellett való értékpapírkereskedésre szólt és nem volt engedélye ahhoz, hogy az alperessel oly módon kössön értékpapír forgalmi ügyleteket, hogy vele hitelezési és letéti viszonyba is kerüljön.