Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

150 Magánjog 945. ményre, hogy a színház elveszti az előadás jogát s a szerző azzal szabadon rendelkezhetik, ha a színház a színdarabot hosszabb időn át elő nem adja. Vagyis ilyen esetben a színház nemcsak a kizárólagos előadás jogát, hanem egyáltalában az előadás jogát veszti el s a szerző nemcsak arra nyer jogot, hogy a színdarabot más színházban előadathassa, hanem arra is, hogy a színháztól az előadási jogot megvonhassa. Ennek az állásfoglalásnak — a már kifejtetteken felül — az az alapja, hogy a színdarabra általában életkérdés, hogy csak egy színházban adassék elő, mert ha az egyszerre két helyen kerül színre, a közönség megoszlása miatt rendszerint egyik színház sem számíthat megfelelő sikerre, ami a szerző érdekének is ellenére van. A kir. Kúria ahhoz, hogy a szerző a darab előadásának jogát hosszabb szüneteltetés okából megvonhassa, nem tartja szükségesnek azt, hogy a szerző a színháznak a darab felújítására utólagos teljesítési határidőt szabjon. Nem tartja ezt a kir. Kúria szükségesnek azért, mert a fentebb kifejtettek szerint a színházat nem lehet az általa alkalmatlannak vélt időben a felújítás kötelezettségével terhelni, s az ekként kikényszerített előadás sem a szerző, sem a közönség érdekét nem szolgálná s mert a továbbiakban kifejtendők szerint a szellemi javak forgalmában is megóvandó jogbiztonság az általánosan és egységesen meghatározandó, tehát záros pihentetési idő mellett való állásfoglalást indokolja. Ami azt a kérdést illeti, hogy mennyi az a pihentetési idő, amely miatt a színház a darab előadásához való jogát elveszti, e tekintetben is figyelemmel kell lenni arra, hogy itt két ellentétes érdek kiegyenlítéséről van szó. A színház sokszor méltánylást érdemlő okokból nincs abban a helyzetben, hogy a színdarabot rövid időben újból színre hozza, s a színház jogos érdekét sértené, ha e miatt elvesztené azt a jogát, hogy a darabot egy általa alkalmasnak vélt későbbi időben felújíthassa. A színháznak ezzel az érdekével viszont szemben áll a szerzőnek az az érdeke, hogy darabjának túl hosszú ideig való pihentetését ne legyen kénytelen eltűrni s ne tartassék bizonytalanságban a tekintetben, hogy színmüve fog-e még további előadást megérni s ha igen, mikor. A szerző és a színház fentebb kiemelt ellentétes érdekének kiegyenlítése csak oly időtartam méltányos megállapításával történ-