Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Biztosítási ügylet képest egyrészt a kár megállapításánál a feleket kötelezi és a kár meghatározásában irányadó, másrészt pedig kizárja a kárnak utóbb bírói szemle útján leendő megállapíthatását, hacsak a biztosított nem igazolja, hogy a szakbizottsági becslésben résztvett szakértők akár jobb tudomásuk ellenére, akár tévedésből, akár helytelen eljárás alapján becsülték fel a kárt. A felperesek által a szakbizottság becslésének mellőzése s illetve az általuk utóbb kért bírói szemle jogosultságára s az itt alkalmazott szakértők többségi véleményének elfogadása tekintetében felhozottak, nevezetesen, hogy a bírói szemlénél alkalmazott három szakértő közül két szakértő sokkal nagyobb összegben — a felperes által megnevezett szakértő által a szakbizottsági becslés során állítólag 60 millió koronában megállapítandónak mondott összeget megközelítő, körülbelül 69 millió koronában állapította meg a szakbizottsági — egyhangúan 21 millió koronában a felperesek kárát meghatározó — véleménynél, nem szolgál bizonyítékául annak, hogy az alperes által bejelentett szakértő a szakbizottsági becsléskor jobb tudomása ellenére csak az alperes biztosító érdekeit tartotta szem előtt és ez megfélemlítve a felperesi szakértőt, arra bírta, hogy jobb tudomása ellenére korábbi, szóval tett 60 millió koronás becslésétől elállva, az alperesi szakértő becslését fogadja el és csak az ő (alperesi) szakértő becslését tartalmazó 4 •/. alatti jegyzőkönyvet írja alá, A felperesek által megnevezett B. A. szakbizottsági szakértő kihallgatásának a mellőzése miatt emelt panasz is alaptalan, mert a fellebbezési bíróság e tanút a Pp. 270. §-a értelmében nem volt köteles kihallgatni, csupán a mellőzés okait tartozott előadni, mely kötelezettségének pedig- eleget tett. Ezek szerint a fellebbezési bíróság helyes indokokból nem minősítette a szakbizottság eljárását helytelen eljárásnak és ebből az okból az e tekintetben felajánlott bizonyítást is eljárási szabálysértés nélkül mellőzhette, mert nincsen adat, következőleg alap sem a 4 •/. alatti okirattal szemben annak a megállapítására, hogy a szakbizottság szerződésellenesen járt el. Ezekhez képest a felpereseknek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság a kár megállapításánál a felperesek által utóbb kért bírói szemle során alkalmazott szakértők többségének a véleményét jogszabálysértéssel mellőzte — alaptalan.