Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

54 Hiteljog 847 adott kézizálogot a hitelező, akinek egyébként joga nyílt arra, hogy magát a zálogból kielégítse, bírói közbenjárás nélkül adja el annak dacára, hogy a felek ebben írásbelileg meg nem állapodtak (K. T. 306, §.), az ilyen eladás a zálogbaadóval szemben érvénytelen-e és ennek következtében a zálogbaadó jogosítva van az előző állapot helyreállítását követelni, vagy pedig az eladás a zálogbaadóval szemben érvényes és ennek következtében a hitelező felelőssége, amely őt amiatt terheli, mert a zálogot szabálytalan módon értékesítette, arra szorítkozik, hogy amennyiben az elért vételár kevesebb, mint amennyit a szabályszerű út megtartása esetén el lehetett volna érni, a különbözetet a zálogbaadónak kártérítésként megfizetni tartozik?" (Vonatkozássala m. kir. Kúriának egyfelől P. IV. 572/15—1924. számú, másfelől P. IV. 1465/16—1925. számú határozatára.) Határozat; Ha a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezetére adott kézizálogot a hitelező, akinek egyébként joga nyílt arra, hogy magát a zálogból kielégítse, bírói közbenjárás nélkül adja el annak dacára, hogy a felek ebben írásbelileg meg nem állapodtak (K. T. 306. §.), az ilyen eladás a záloghitelezőt a zálogos adóssal szemben nem az előbbi állapot helyreállítására, hanem kártérítésre kötelezi, amely kártérítési kötelezettség rendszerint annak a különbözetnek a megtérítésében merül ki, amely a szabálytalan értékesítés útján elért és a között a vételár között mutatkozik, amely a szabályszerű út megtartása esetén elérhető lett volna, a zálogos adós azonban nincs elzárva attól, hogy a hitelezőtől a szabálytalan értékesítés következményeképen szenvedett másnemű kárának a megtérítését is igényelhesse. Indokok; 1. Elek Oszkár felperes a Magyar Kereskedelmi Részvénytársaság alperes ellen az utóbbinál letétbe helyezett 240 drb. Angol-magyar bank részvény kiadása iránt a budapesti kir. töryényszéknél keresetet indított. Ebben a perben az alperes egyebek közt azzal is védekezett, hogy a felperes a közte és az alperes megbízottai közt folytatott tárgyalások rendén azt a kijelentést tette, hogy ő nem törődik többé a részvényeivel, csináljon azokkal az alperes, amit akar, adja el azokat és törlessze ebből felperes tartozását. Minthogy pedig az alperes ezzel a felhatalmazással élt és a részvényeket el is adta: felperes a szóbanforgó részvények kiadását tőle nem követelheti.