Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)
26 Hiteljog 840. cégtáblákon ábrázolt varrógép állványának keresztvasán, valamint felső karján a „Singer" szót meghagyta és azokat ily módon, egy cégtáblát pedig „Singer rendszerű varrógépek" felírással használt, a tisztességtelen verseny elkövetésére irányuló, az 1923. évi V. tc. 1. §-a szerint való szándékosságot, vagy gondatlanságot megállapítani nem lehet s ilyen szándékosság, vagy gondatlanság hiányában az alperest az 1923. évi V. tc. 35. §-ában meghatározott kár megtérítésére sem lehet kötelezni. A p.—/ kir. ítélőtábla a elsőbíróság végítéletét részben megváltoztatta és annak megállapítása mellett, hogy a „Singer" névnek varrógépekkel, vagy ezek alkotórészeivel kapcsolatban üzleti vállalata körében kizárólagos használati joga a felperest megilleti, — az alperest arra kötelezte, hogy ennek a névnek üzlethelyisége külső hirdetésein és egyéb módon való használata ismétlésétől a törvényes következmények terhe alatt tartózkodjék, — kötelezte egyszersmind az alperest, hogy a felperesnek kára fejében 500.000 korona tőkét fizessen. Indokok; A felperes tényleges és eszmei kára címén 15,000.000— 15,000.000 koronát érvényesített. Az 1923. évi V. tc. 1. §-ának második bekezdése a valóságos kárigényt szándékossághoz vagy gondatlansághoz, 35. §-ának második bekezdése a nem vagyoni kárt szándékos cselekményhez köti. Az 1924. évi szeptember haváig, amikor a felperes az alperest az abbanhagyásra felszólította, az alperest a használatban sem szándékosság, sem gondatlanság nem terhelte. Erészben a kir. ítélőtábla az elsőbíróság ténymegállapítását és az alperes jóhiszeműségét elfogadja, az ítéletben felhozott okokon felül még azért is, mert P. M., a felperes volt üzletvezetője is vallotta, hogy bár a használatot látta és arról tudott, az ellen nem tiltakozott, azzal nem törődött. A perrel való fenyegetés óta azonban az alperes jóhiszeműségre nem hivatkozhatik; ezután már használata jogellenes és kifogásolt voltáról tudott. Az ennek ellenére folytatott használat tehát szándékos és a törvény 1., 7. és 35. §-a értelmében kártérítésre kötelez. A valóságos kárnak megállapítása még megközelítően sem történhetik meg a jelen esetben, mert az alperes az 1924. évben rendes könyveket nem vezetett, de különben is mindenféle rend-