Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Bírói hatáskör és illetékesség 113 sekről rendelkezvén, ezekre nézve szintén a máv. igazgatóságát jelöli ki ugyan a határozat hozatalára illetékesnek. Azonban az igazgatóság határozatai ellen kifejezetten fenntartja az eddigi szabályoknak megfelelő panaszutat. A 89. pont ellenben a nyugdíjügyek tekintetében sem ilyen, sem más fenntartást nem tartalmaz. Ezekután figyelemmel az 1869 : IV. tc. 19. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezésre, el kellett dönteni azt a további kérdést, hogy a 7200/1925. M. E. számú rendelet 89. pontjában foglalt hatásköri rendelkezést a kormány törvényes felhatalmazás körében adta-e ki? A m. kir. minisztérium a 7200/1925. M. E. számú rendeletet az 1924 : IV. tc.-ben nyert törvényes felhatalmazásra hivatkozással bocsátotta ki. Az idézett törvény második szakaszának első bekezdése tényleg megadja a kormánynak a teljes felhatalmazást arra, hogy az e törvényben és a törvény 2. §-ának kiegészítő részeként a törvényhez csatolt a) és b) mellékletekben részletezett .intézkedéseket megtehesse, jelesül az evégből szükséges intézkedéseket rendelettel — a fennálló és idevonatkozó törvényektől eltérően is — foganatosíthassa. Az 1924 : IV. tc. 2. §-ának második bekezdése ezenfelül még külön is felhatalmazza a kormányt arra, hogy a közszolgálati alkalmazottaknak — s minthogy ezeket a rendelkezéseket a 2. §-hoz fűzött a) melléklet A) II. 5. pontja az állami üzemekre is megfelelően kiterjeszti — az államvasúti alkalmazottaknak is az illetményeit és nyugellátását rendezhesse. Ehhez járul, hogy az idézett törvény 2. §-ához fűzött a) mellékletnek a kiadások apasztására vonatkozó A) I. 1. pontja arra is kifejezetten feljogosította a kormányt, hogy az állami közigazgatás körében megmaradó feladatok ellátásának az állam teherbíró képességével helyes összhangba hozatala végett rendelettel, a fennálló és idevonatkozó törvényektől eltérően az állami feladatok intézésének lehető egyszerűsítése és összevonása, a jogorvoslatok lehetőségének a legkisebb mértékre szorítása, az eddig magasabb fokú hatóságok, vagy hivatalok által ellátott teendőknek alsóbbfokú hatóságokra vagy hivatalokra átruházása útján is intézkedhessék, hogy a gazdaságosság elve a közigazgatás terén érvényre jusson. A jogegységi tanács álláspontja szerint az 1924 : IV. tc. 2. íjához fűzött a) melléklet A) I. 1. pontjában foglalt általános felhatal^ 8