Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

74 Magánjog 743. A szakértő véleménye alapján megállapítja a bíróság, hogy a zaj keltése és tűz rakása alkalmas arra, hogy a vadat a felperes vadászterületéről tartósan elűzze úgy, hogy a vad a csendháborítás megszűntével csak hosszabb ideig tartó nyugalom után tér vissza. Ha tehát megállapítható, hogy a felperes vadállománya a keresetben említett cselekmények elkövetése után csökkent, ez a csökkenés a megállapított cselekményekkel okozati összefüggésbe hozható, Tekintettel P. J. és B. L. tanuknak arra a vallomására, hogy a lárma és a tűzrakás pontosan összeesik a szarvasbőgés idejével és a felperesnek vagy vadászvendégeinek a vadászterületen való tartózkodásával és az alperesek utasítása szerint a csend zavarásának éppen a cserkészés szokásos óráiban kellett történnie, a cél nem lehetett más, mint az, hogy a felperes vadászatában és a vad elejtésében meggátoltassék. Ezért minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy itt olyan szándékos cselekményről van szó, amely a felperesnek kárt okozott és amelyet a szomszéd tűrni nem tartozik. Ezért a kárért a kárt okozót felelősség terheli. A b,—i kir, ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és a felperest a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetével is elutasította. indokok: K. I., a II. r. alperes erdőmestere az 1922. év nyarán jelentést kapott R. A. pagonyerdésztől arról, hogy az uradalmi erdő határán levő drótkerítés meg van rongálva és miután maga is meggyőződött arról, hogy a kerítésen rések vannak, sőt azon erőszakos rongálás jelei mutatkoznak, amelyek lehetővé teszik a vadnak az uradalmi erdőből való kiszabadulását, elrendelte R. erdész útján a drótkerítés kijavítását és ennek a határnak az őrzését abból a célból, hogy a vad a felperes bérelte vadászterületre, a közbirtokosság erdejébe át ne mehessen. R. erdész azután a munkások felfogadásával és a munka közvetlen ellenőrzésével V. L. erdőkerülőt bízta meg. A javítás azért maradt szeptemberre, mert a nyár folyamán munkásokat kapni nem lehetett. V. azonban sem K. erdőmestertől, sem R, pagonyerdésztől a zajongásra nézve utasítást nem kapott és nem adtak a nevezettek ilyen utasítást a munkásoknak sem. Mihelyt pedig K. erdőmester az 1922. évi szeptember hó 16-án kelt, a felperes által hozzá intézett levelet megkapta, azonnal utasítást adott V. L.-nek,hogy semmiféle más zaj és lárma ne legyen, mint ami a kerítés kijavításával jár.