Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)
54 Magánjog 736. setükben kérik tehát a házasság érvénytelenségének ítélettel való kimondását és azt, hogy a II. r. alperesnek törvényes öröklési joga nincs. A p.—i kir. törvényszék kimondta, hogy néhai S. Mihálynak az I. r. alperessel az 1897. évi március hó 18-án kötött házasságát úgy tekinti, mintha azt meg sem kötötték volna; ebből az okból a II. r. alperes T. M,-né törvényes öröklési jog hiányában a néhai S. Mihály hagyatékát illetően kötelesrész szempontjából számításba nem jöhet. A kir. törvényszék az ítélet indokolásában kiemeli, hogy arra való tekintettel, hogy a néhai S. Mihálynak az I. r. alperessel kötött házassága S. Mihály halála folytán megszűnt, ezt a házasságot az 1894. évi XXXI. tc. 45. és 46. §-ának rendelkezésénél fogva úgy kellett tekinteni, mintha azt meg sem kötötték volna; ekként ezt a házasságot az idézett 46. §-ban jelzett törvényes rendelkezés folytán a perben álló felekre vonatkozással sem lehetett érvénytelennek kijelenteni. Minthogy azonban ezt a házasságot a peres jogesetre vonatkozással meg nem kötöttnek kell tekinteni, az ítélet rendelkező részében ki kellett jelenteni, hogy az ilyen házasságból származott II. r. alperesnek a felperesekkel közös atya után törvényes öröklési igénye nincs és így a II. r. alperest a kötelesrész kiszámításánál sem lehet számításba venni. A b.—i kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletének fentebb ismertetett rendelkezését nem érintette. Indokok: Nem vitás, hogy S. M. 1924. évi január hó 19-én elhunyt, hogy annak kizárólagos törvényes leszármazó örökösei a felperesek és hogy a nevezett örökhagyó után a felperesekre vagyon sem élők közti ajándékozási szerződéssel, sem öröklés útján nem háramlott, miért is nyilvánvaló, hogy a felpereseket az Ideiglenes törvénykezési szabályok 7. és 8. §-a értelmében megillető törvényes osztályrész (kötelesrész) az I. r, alperes javára tett ajándékozással és végrendeleti juttatással sértve van és ezt az anyagi sérelmet az I. r. alperes, mint megajándékozott és végrendeleti örökös, az említett jogszabályok értelmében készpénzben kárpótolni köteles. A kötelesrész kiszámításának alapjául az elsőbíróság helyesen vette alapul a g.—i 1014. számú tkvi betétben felvett egész ingatlan értékét, mert jóllehet néhai S. M. ebből az ingatlanból 10/20 részt már az I. r. alperessel való házas együttélésének tartama alatt vásárolt, ez utóbbi jutalék felerésze mégsem közszerzeménye az I.