Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

sz. Házassági iog 37 alapján arra lehetne kötelezni a férjet, hogy feleségével közös lakásban éljen. A felperes legfeljebb ideiglenes nőtartást követelhet az alperestől. A b.—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta indokolása alapján és azért is, mert a lakás a természetben nyújtott tartásnak egy része, amelyet, ha a férj a természetben való tartás kiszolgáltatását megtagadja, éppen azért, mert ez utóbbi esetben a természetben való tartásnak csak az értéke követelhető, természetben követelni nem lehet. A m. kir. Kúria a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A nem vitás tényállás szerint a v.—i 4562. sz. tkvi betétben A. + 1. sorszám alatt foglalt és egy szobából és konyhából álló háznak a tulajdonjoga a felperesé ugyan, de arra az alperest telekkönyvileg biztosított haszonélvezeti jog illeti. Az anyagi jog rendelkezése szerint a haszonélvező a haszonélvezet tárgyát tevő dolgot az állag kímélésével kizárólagosan és korlátlanul élvezheti, kivéve, ha a felek egyes hasznokat a haszonélvezet alól kivettek. Szerződésen alapuló ilyen korlátozás megtörténtét a felperes sem állította. A felperesnek a tulajdonjogán alapuló birtokhoz való joga gyakorlását kizárja ezek szerint az alperesnek az ingatlan korlátlan élvezetét biztosító haszonélvezeti joga. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a peres felek házastársak, mert jóllehet a nőt megilleti az a jog, hogy férjével a házassági kapcsolatból folyóan együtt lakjék, ezen az alapon a felperes a ház közös birtokát még sem követelheti, mert a házasfeleknek az együttélésre és ebből folyóan az együttlakásra való kötelezettsége erkölcsi természetű és így hiányzik a jogi kényszerítő eszköz arra, hogy bármelyik házas fél az együttlakásra szorítható legyen. Közömbös ezért az a körülmény, hogy a lakás szobáját meg lehet-e osztani, vagy sem és így alaki jogszabálynak lényeges sérelme nélkül történt, hogy á fellebbezési bíróság, habár indokolás nélkül, mellőzte a megoszthatóságra nézve felajánlott bizonyításnak a felvételét. Mindezeknél fogva az anyagi jognak megfelelően döntött a fellebbezési bíróság, midőn a felperest keresetével elutasította és helyesen utalt arra, hogy a közös lakásból kizárt nő, ha a különélésre a férj adott okot, az állandó bírói gyakorlat szerint csak arra jogosult,