Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

sz. Vétel 77 idejüleg megfizetni, a forgalom szünetelésének s az átvétel ezen közben való lehetetlenségének tartama alatt a vételár megfizetése iránt nem esett terhére beszámítható késedelembe. Felperesnek ez a panasza azonban alaptalan. Mert azt a kérdést nem is vizsgálva, vájjon a vasúti forgalomban beállott szünetelésnek az árú átvételére volt-e egyáltalában gátlónak és felperes által kimentési alapul érvényesíthetőnek elismerendő hatása : a felperes panaszával felvetett kérdés elbírálásánál az az anyagi jogszabály irányadó, hogy csak az adós, nem pedig egyszersmint a hitelező hivatkozhatik az őt terhelő késedelem következményei alól való kimentés végett valamely elháríthatlan akadályra. A kétoldalú vételszerződés lebonyolításában azonban az árú átvételének cselekménye hitelezői jogcselekmény, az e körüli késedelem hitelezői késedelem, és ennek az a joghatása, hogy a hitelező saját késedelmének következményeit viselni tartozik s az adós ellen azon az alapon, hogy az utóbbi az említett késedelem következtében az ügylettől eláll, követelést nem támaszthat, az anyagi jog mondott szabálya értelmében arra való tekintet nélkül beáll, hogy az átvételre hitelezőképen jogosított és kötelezett vevő a neki vétkességileg betudható oknál fogva esett-e ezen feladatának gyakorlása körül késedelembe. Nyilvánvaló ebből, hogy felperes a „prompt" fizetés iránti sze'rződéses kötelezettségének teljesítésében tanúsított késedelmét az árú átvétele körüli késedelme vétlenségének okuladásával oly alapon kívánja kimenteni és oly alapon kíván az alperes ellen jogot érvényesíteni, amelyet az anyagi jog a késedelem mentségének s a késedelem következtében az ügylettől elálló adós ellen jogok érvényesítésének alapjául nem ismer el. Minthogy pedig máskülönben alperes a „prompt" fizetésre szóló kereseti vételügyletnél az utólagos teljesítés határidejét 8 napi mértékben méltányosan szabta meg: ugyanő, ki felperes átvételi jelentkezésének hiányában, sőt felperes kifejezett halogató vonakodása mellett nem tartozott az árút az átadás helyére a költségeknek különben is csak a felperes terhére eső szaporításával merőben céltalanul előállítani, a Kt. 352. §-án alapuló jogát a szerződéstől elállás iránt tett választásával a fizetésben késedelmes felperessel szemben szabadon foganatba vehette.