Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

sz. Segédszemélyzet 41 désben meghatározott fizetésen felül jutalék is illette mindazon ügyleteknek számlaösszege után, amely ügyletek alapján az árúszállítás a felperesnek beosztott területen akár a szolgálati viszony tartama alatt, akár pedig annak megszűnte után történt és akár a felperes közvetítésével, akár pedig az ő közvetítése nélkül jöttek létre ezek az ügyletek, illetőleg szállíttatott az árú. A szerződés értelmében a jutalékok elszámolásának negyedévenkint kellett történnie. A felperes keresetében a többi között 3,200 K jutalék megfizetésére kérte az alperest kötelezni és pedig oly ügyletek alapján történt árúszállítások után, amely ügyletek a szolgálati viszony tartama alatt jöttek létre, de amely ügyletek alapján az árúk szállítása és számlázása csak a szolgálati viszony megszűnte után foganatosíttatott. Az alperes a perben azt adta elő, hogy a felperest a szóbanforgó jutalék fejében 1,001 K 06 f. illeti, amivel szemben a felperes az alperes vonatkozó üzleti könyvei felmutatásának az elrendelését kérte annak megállapítására, hogy ez a jutaléka legalább 3,200 K-t tesz ki. Az elsőbíróság a felperes részére a kérdéses jutalék címén csupán 1,001 K 06 f. tőkét és ezután kamatot ítélt meg, — ellenben a felperest a jutalék címén igényelt 3,200 K kereseti követelésének ezt meghaladó részével elutasította. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletének ezt a részét megváltoztatta akként, hogy az alperest 3,200 K tőkének stb. a felperes részére leendő megfizetésére kötelezte, a következő indokolással. Az alperesnek azzal az előadásával szemben, hogy a felperest a szóbanforgó jutalék fejében a NB) a. jegyzékben kimutatott 1,001 K 06 f. illeti, a felperes az alperes vonatkozó üzleti könyvei felmutatásának az elrendelését kérte annak megállapítására, hogy ez a jutaléka legalább 3,200 K-t tesz ki. Az elsőbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bizonyítás e módja nem foghat helyt, mert az üzleti könyveknek egész terjedelmükben való felmutatásának csak a Kt. 36. §-ában felsorolt, jelenleg azonban fenn nem forgó esetekben van helye. Ebből az álláspontból folyólag, habár megállapította, hogy az alperes nem nyújtott módot arra, hogy a felperes megfelelő úton az alperes üzleti könyvei alapján szakértők közbenjöttével a bíróság készíthesse el, magatartásával meghiúsította, — az elsőbíróság nem