Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

sz. Váltóelévülés 11) mervén, annak megfizetésére a felperestől halasztást kért, amelyet a felperes megadván, az alperes erről a tartozásáról 1910. június hó 1-én kelt és 1910. december 1-jei lejárattal ellátott új váltót állított ki és adott át a felperesnek. Az alperes ezt az utóbbi váltót ki nem fizetvén, a felperes a váltó alapján 1912. február hó 19-én váltókeresetet indított az alperes, mint a váltó elfogadója ellen. Az alperes a perben elévülési kifogással élt, azt vitatván, hogy miután a kereseti váltó biztosítási díjról szól, amely 1909. június hó 1-én volt esedékes, az erre a díjra vonatkozó kereseti jog a Kt. 487. §-a értelmében még a kereset beadása előtt elévült. Az elsöbíróság az alperest a kereseti váltótőke stb. megfizetésére kötelezte, n^rt habár a kereseti váltó biztosítási díj fedezetére adatott s habár a Kt. 487. §-ában említett egy év 1909. június hó 1-től a kereset beadásáig régen eltelt, a felperes kereseti követelése mégsem évült el és pedig azért nem, mert az alperes ezen tartozását a Dj a L veiében kifejezetten elismerte, ezen elismerés pedig a biztosítási szerződésből eredő igény jogcímét megváltoztatta s így arra most már a Kt. 487. §-ában szabályozott elévülési idő nem alkalmazható. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. Határozat: A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A biztosítási díjak iránt kiállított váltó érvényesítésénél a Kt.-ben a biztosítási szerződésből eredő igényekre nézve megállapított egy évi elévülési idő oly esetben alkalmazandó, ha a váltó csak fedezetül adatott, mert e':ben az esetben az alapszerződés nem szűnt meg s ennek alapján bírálandó el a követelés; a jelen esetben azonban az alperes 1910. május hó 2-án kelt, D) a. csatolt levelében a tartozás fennállását kifejezetten elismerte és annak kifizetésére a felperestől halasztást kért, amely halasztást a felperes az alperesnek megadta, amire az alperes a kereseti váltókat kiállította. A felek között létrejött ez a kölcsönös megegyezés az alapváltók fedezeti minőségét megszüntette, minek folytán ezekkel az új váltókkal szemben a Kt. 487. §-ában szabályozott elévülés alkalmazást nem nyer. Ezekből az okokból és az elsöbíróság ítéletéből átvett és ezekkel nem ellenkező indokokból a másodbíróság ítélete helybenhagyandó volt. 2*