Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

sz. Váltókezesség 17 E. H. 1914. évi március 12-én 4221/1913. P. szám. Elnök: Beck Hugó kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Longauer Ferenc kir. kúriai bíró. Tényvázlat: A keresethez A) a. csatolt s 1903. január 30-án kelt okiratban az alperes az 1903. február 1-én kelt és K. D. és társai utódai cég által elfogadott 10,000 K-ról szóló váltóra nézve az elfogadó cégnek váltókötelezettségeért vállalt 1400 K erejéig kezességet. A váltó lejárata kelettől számított négy hónapban volt megállapítva. A felperes 1911. évi október 14-én az alperes, mint kezes ellen 1400 K tőke és jár. iránt köztörvényi keresetet indított. Az elsőbíróság következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék a felperest keresetével elutasítja. Indokolás: A keresethez A) a. mellékelj s az alperes által 1903. január hó 30-án kiállított okirat azt tartalmazza, hogy az alperes a Sz.-en 1903. február 1-én kelt, 10,000 K-ról szóló és K. D. és társai utódai cég által elfogadott s a felperes által kibocsátott váltóra nézve 1400 K erejéig kezességet vállal. Felperes azt adta elő, hogy ennek következtében 1903. február 1-én 10,000 K-t adott a K. D. és társai cégnek, amely összegről ezen cég ugyanakkor keltezett sa Cj alatti másolatban bemutatott négy darab váltóelfogadványt adta a felperesnek; és mivel a váltóadóson, ennek vagyontalansága miatt a követelést nem lehet behajtani, az A) alattiban vállalt kezesség alapján a felperes kéri az alperest a kereseti tőkében és annak három évnél nem régibb kamatában marasztalni. A C) alatti másolatban mellékelt négyrendbeli váltókövetelés fizetési ideje kelettől, vagyis 1903. évi február hó 1. napjától számított négy hónapban van megállapítva; és a felperes a XII. n. sz. a. jegyzőkönyvben előadta, hogy a váltókat nem peresítette az elfogadó ellen; tehát ezen váltókon alapuló követelés az. elfogadó ellen az 1876 : XXVII. t.-c. .84. §-a szerint elévült és az alperes az elévülés miatt kifogást tett a kereset ellen; mely kifogásnak helyt kell adni, mivel a kezes mindazon kifogást megteheti a követelés megszűnése alapján, amit az adós megtehetne, az pedig a hivatkozott törvény szerint kétségtelen, hogy a váltó elfogadója, mint adós, az elévülési kifogást felhasználhatná. Ennélfogva a keresetet el kellett utasítani. Polgárijogi határozatok tara IV, 2