Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

104 Hiteljog 650. felelő árút felhívás dacára vissza nem vette, minek folytán a vevő a rendelkezésre bocsátás jogos voltát per útján kénytelen megállapítani, — a vevő az árút a saját felelőssége mellett évekig lenne köteles megőrizni, hanem az említett rendelkezés helyesen csak akkép magyarázható, hogy a rendelkezésre bocsátás jogossága esetén az árúnak a rendes kereskedő gondossága mellett elkerülhető romlásáért a megőrzési kötelességből folyó felelősség csak addig tart, míg az árú felett az eladó nem rendelkezhetett. Az eladó azzal, hogy az árút a vevőtől nem vitette el, annak esetleges romlásáért a felelősséget magára vállalta, — s így a vevő a nála hagyott árú megromlásáért csak a magánjogi szabályok szerint, tehát csak szándékos károkozás esetében felelős. Alperesek tehát a jelen esetben csakis a szándékos cselekményeik által okozott károkért lennének felelőssé tehetők, a felperes azonban ily károsító cselekmény elkövetését nem bizonyította. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta, mert helyes az elsőbíróság által elfoglalt az az álláspont, hogy mihelyt az eladó a rendelkezésre bocsátásnak jogos voltáról meggyőződést szerezhetett és amely időben az árú felett rendelkezni kötelességében #is állott, — a vevőnek őrzési kötelessége és az árúban beállott károsodásért való felelőssége megszűnik. A fenforgó esetben, midőn a felperes szerelői 1904. június hóban eredménytelenül kísérelték meg a motor üzembe helyezését és erről felperest értesítették; midőn ugyanazon időben I. r. alperes a motort felperes rendelkezésére bocsátotta és a motor elszállítására felhívta, egyszersmind pedig a szerződés felbontása, kártérítés és a motor elszállítására vonatkozó követelés iránt felperes ellen pert indított, — a felperesnek már az 1904. évi június havában tudomással kelett birnia arról, hogy a rendelkezésre bocsátás jogosult, következésképen a felperes a motor elszállításáról már az 1904. évi június havában gondoskodni tartozott és e határidő után I. r. alperest a Kt. 347. §-ában szabályozott őrzési kötelesség már nem terhelte. S minthogy az alperes a leszerelt motornak ideiglenes és mindenesetre csak rövidebb ideig tartónak jogszerűen vélt elhelyezéséről a helyi viszonyokra való tekintettel megfelelően gondoskodott és a rendes kereskedői gondosságot meg nem sértette; —