Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

78 Magánjog 437. 1899 : XXXVI. t.-c. 7. §-a a pénzösszegnek koronaértékben való kifejezését kötelezően csak oly bírói határozatra nézve írja elő, amely pénzben való elmarasztalásra szól", a 2. bekezdésben pedig az idézett igazságügyminiszteri rendelet 3. pontja csak annyit jelez, hogy ez nem állhat útjában annak, sőt az eljárás egyöntetűsége és zavarok megelőzése szempontjából egyenesen kívánatos lehet, hogy a bíróság nem marasztalásra irányuló határozatában a pénzösszeget szintén a koronaérték szerint fejezze ki. Mindezeknek a rendelkezéseknek egybevetése arra az eredményre, mint rendszerint követendő szabályra vezet, hogy telekkönyvi bejegyzést rendelő, tehát nem elmarasztalást tartalmazó, és így az 1899 : XXXVI. t.-c. 7. §-ának 1. bekezdése alá nem eső bírói határozatban megjelölt pénzösszeget nem kell, de lehet, sőt kívánatos koronaértékben kifejezni. Ha azonban e törvény 17. vagy 18. §-a értelmében valósággal (effektive) külföldi valutában teljesítendő kötelezettségről van szó, a 7. §. 2. bekezdésében meghatározott egyik kivétel áll elő, vagyis az 1899 : XXXVI. t.-c. nem akadályozza, hogy külföldi valutában teljesítendő kötelezettség erejéig a telekkönyvi hatóság a jelzálogjogot kizárólag külföldi valutában jegyeztesse be a telekkönyvbe. Az 1899 : XXXVI. t.-c-ben gyökerező ezen az állásponton van a telekkönyvi törlések bejegyzésével foglalkozó 60717/1900. I. M. számú (I. K. IX. évf. 447. 1.) igazságügyminiszteri közlemény is, mely szerint abban az esetben, ha a jelzálogos követelés frankban vagy más oly idegen értékben van kifejezve, melynek a koronaértékre való átszámítását az 1899 : XXXVI. törvénycikk kizárja, „a törlendő összeget a jelzálogi bejegyzésnek megfelelő érme-nemben vagy értékben kell kifejezni akkor is, ha a jelzálogilag biztosított követelés csak részben szűnik meg." Kiemeli még a m. kir. Kúria, hogy nemcsak a telekkönyvi rendelet 65. §-a és az 1899 : XXXVI. törvénycikk nem állják útját — amint az előadottakból kitűnik — külföldi valutában teljesítendő kötelezettség jelzálogjogi telekkönyvi bejegyzésének, de nincs a magyar jogrendszerben más oly törvényes jogszabály sem, amely úgy, mint például az 1897. évi német birodalmi telekkönyvi rendtartás 28. §-a, kimondaná, hogy a telekkönyvbe bejegyzendő pénzösszegeket belföldi valutában kell kifejezni. Mindezeknél fogva azt kellett megállapítani, hogy jelzálogjog