Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Szolgalmak 65 E. H. 1915. évi október hó 26-án. R. P, I, 4277/1915. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Lallovits János kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Id. B. István ingatlanságot vett, ennek tulajdonát gyermekei nevére telekkönyveztette, a haszonélvezeti jogot pedig a maga javára fenntartotta, azonban anélkül, hogy ezt telekkönyvileg feltüntette volna. Id. B. István a haszonélvezeti jogot eladta V. Vilmosnak, aki pert indított a tulajdonosok ellen az iránt, hogy az ingatlanságra az id. B. István hajáláig tartó haszonélvezeti jog az ő javára kebeleztessék be. A kir. törvényszék a keresetnek helyt adott. A kir. ítélőtábla ellenben az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta s a felperest keresetével elutasította a következő indokolással: A haszonélvezeti jog személyhez kötött jog lévén, másra át nem ruházható és ennélfogva érvénytelen szerződésre alapítja felperes az arra irányuló kereseti kérelmét, hogy a B. Istvánt megillető haszonélvezeti jog vétel címén az ő javára kebeleztessék be. A haszonélvezeti jog gyakorlása átengedhető ugyan, de a haszonélvezeti jog gyakorlásának, mint szolgalmi jognak a haszonélvezeti jogra, mint szintén szolgalmi jogra való bekebelezése jogszabályaink szerint helyet nem foghat. Határozat: A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyja. 433. szám. A haszonélvező abbeli jogának gyakorlásában a rendszeresen foly- Haszonéitatandó gazdálkodás szabályai szerint tartozik eljárni, következéskép vező kötelea mezőgazdasági felszerelésben beállottközönséges apadást és a helyesen =• vezetett gazdálkodás folytán felhasznált egyes dolgokat a gazdaság jövedelméből pótolni tartozik. E. H. 1916. évi március 7-én. P. í. 10718/1915. szám. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Lallossevits János kir. kúriai bíró. Határozat ;Akir. Kúria alperestfelülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokolás: A fellebbezési bíróság ítéletében előadott és e részben meg sem támadott, tehát a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a Sz-n 1888. évi augusztus hó 9-én elhalt T. L. után maradt hagyatéki vagyon oldalági öröklés címén a II. és III. r. felperesekre, valamint az I. r. felperesnek jogelődére az 1900. évi március hó 12-én elhalt T. B.-ra szállott azzal a megszorítással, hogy a hátramaradt egész hagyatéki Polgárijogi határozatok tára III. 5