Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

60 Magánjog 429. Indokolás: A beszerzett kisajátítási ügyiratok közt levő, az alperes által 1913. év július 13-án 39532. sz. a. beadott kérvény tartalma szerint alperes nem azért lépett vissza a szóban forgó kisajátítástól, mert a kisajátíttatni kívánt területre szüksége nincs, mint azt a fellebbezési bíróság az elsőbíróság ítéleti tényállás elfogadásával megállapította, hanem azért lépett vissza, mert a bíróilag megállapított kártalanítási árakat annyira túlzottaknak találta, hogy azok mellett az elérni szándékolt közcélt, a közérdek sérelme nélkül megvalósíthatónak nem tartotta. A kir. Kúria tehát az ide vonatkozó ítéleti tényállást a Pp. 534. §-a alapján a fenti értelemben helyesbíti. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint alperes a részére engedélyezett kisajátítástól olyan időben lépett vissza és eszközölte ki a kisajátítási jog engedélyezésének a visszavonását, amikor a kártalanítás kérdésében, a megelőző becslési eljárás lefolytatása után érdemleges bírói határozat hozatott. Visszalépett pedig a fenti megállapítás szerint azért, mert a bíróilag megállapított kártalanítási árat a közérdekkel összeegyeztethetőnek nem találta. Ebből jogszerűen következik, hogy alperes az ezen egyoldalú eljárása által a kisajátítást szenvedőknek okozott kárért felelős, mely felelősség alól nem mentesíti az, hogy a kisajátítási eljárás megindításával és az attól való visszalépéssel csak jogával élt, mert a joggal való élés a fentiek szerint olyan módon és körülmények között történt, hogy az által felperesnek olyan szükségnélküli költségek okoztattak, melyek a kisajátítás folyamatba tétele nélkül fel nem merültek volna. Ilyen esetben a joggal való élés az azzal élőt az okczott kárért való felelősség alól fel nem menti. Alaptalan tehát alperesnek az a panasza, hogy kártérítési kötelezettségének a megállapítása az anyagi jog megsértésével történt. Alaptalan ez a panasz a kár követelés alapjául felhozott jogcímek szempontjából is, mert abból, hogy a kisajátítási törvény szerint a kisajátítást szenvedő, a kisajátítási eljárás folyamatba tétele által okozott bérjövedelem csökkenése címén a kártalanítási eljárás keretében kárpótlást nem követelhet, sem pedig az ügyvédi képviseltetés költségének a kisajátító ellen megállapítását nem igényelheti, egyáltalán nem következik, hogy a kisajátítást szenvedő ebbeli kárának és kiadásainak a megtérítését magánjogi alapon ne követelhetné per útján akkor, amikor ezekért a kisajátítást kérő, mint kárt okozó fél felelősségre vonható.