Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Vétel, csere, ajándék 141 Határozat: A kir. Kúria a kir. ítélőtábla ítéletét helybenhagyja. Indokolás: A kihallgatott tanuk vallomása alapján a kir. Kúria azt a tényállást állapítja meg, hogy a kereseti ingatlannak az alperes jogelődje B. J. örökhagyó részéről bírói árverésen az 1902. évben február hó 13-án történt megvétele után közvetlenül B. J. a végrehajtást szenvedő felperes részéről beszélgetés közben hozzá intézett arra a kérdésre, hogy visszaadná-e felperesnek a bírói árverésen megvett ingatlanrészt, nyomban azt felelte, hogy visszaadja, ha neki a felperes a vételárt megfizeti, mert ő azért vette meg hogy a pénzét megkaphassa. B. P. és V. M. tanuk vallomása alapján megállapítja még, a kir. Kúria tényként azt is, hogy felperes arra az esetre kérte az ingatlannak a visszaadását, ha egyszer módjában lesz megfizetni, B. J. pedig akként fejezte ki magát, hogy felperesnek átadja az ingatlant, ha a felperes abba a helyzetbe kerül, hogy az ingatlant visszavásárolhatja. A vételszerződés ugyan megkötöttnek tekintendő már azzal, hogy a szerződő felek az árura és az árra nézve egymással megegyeznek s a vételszerződés ellenkező megállapodás hiányában kötelező a szerződő felek örököseire nézve is, ámde ha a szerződés nem nyomban vagy a szerződő felek valamelyikének a másik félhez intézett felhívására teljesítendő, akkor különösen az ingatlanok vételénél a szerződés lényegéhez tartozik az is, hogy a szerződés teljesítésének módja és ideje is megállapíttassék. A jelen esetben azonban a felperes teljesítésének az ideje nem nyert megállapítást, sőt a fenti tényállásból kitetszőleg sem az alperes jogelődének, sem felperesnek nem volt szándékában azzal az alkalommal vételszerződésnek a végleges megkötése, hanem az akkor történt beszélgetés csupán ígérgetés és bizakodás volt arra nézve, hogy felperes lesz még olyan vagyoni helyzetben, amely az ingatlannak a megvételére őt képessé teszi. Minthogy a fentebbiek szerint felperes nem bizonyította azt a jogalapító tényállítását, hogy ő és az alperes jogelődje olyan szerződésre léptek, amelynek az alperesi jogelőd részéről teljesítése a kereseti ingatlan tulajdonjogának a felperes javára megszerzéséhez vezetne, a másodbírósági ítéletet ezekből az okokból helyben kellett hagyni.