Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

136 Magánjog 472. úton a közadók módjára hajtatnak be, már pedig 1909: XI. t.-c. 85. §-a, illetve az 1912: LIII. t.-c. 37. §. szerint az egyenes adók 'módjára beszedendő követelések, ha azok nem vettetnek ki, 5 év alatt elévülnek attól a naptól számítva, amikor a kötelezettség beállott és abban nincs kétség, hogy a törvényhatósági jóváhagyást (1908. évi február hó 11.) megelőző időre követelt betegsegélyezési járulék tekintetében az iparhatósági iratoknál levő alperesi felszólalásból kivehetőleg az 1914. évi június hó 1. napján történt kivetés idejében az 5 év már letelt. Abból, hogy az 1907: XIX. t.-c. 46. §-ának harmadik bekezdése kifejezetten nem említi a ki nem rótt betegsegélyezési járulék 5 év alatti elévülését is, az első bekezdésben a közadókra vonatkozóan tett utalással szemben azért sem lehet azt következtetni, hogy a ki nem rótt betegsegélyezési járulékok csak a rendes (32 évi) magánjogi elévülés alá esnének, — mert egyrészt a harmadik bekezdés azért tesz különbséget a kirótt és ki nem rótt balesetbiztosítási járulékok között, mert ez utóbbiakra még a közadók elévülésére megszabott 5 évi elévülésnél is rövidebb, csak 3 évi elévülési időt állapit meg, — másrészt pedig a betegsegélyezési és balesetbiztosítási járulékora vonatkozóan az 1907: XIX. t.-c.-ben tett ama megkülönböztetés miatt sem, hogy az utóbbiak mindig csak kirovás után válnak esedékesekké, míg az előbbiek esedékességét az id. törvény, illetve az országos munkás betegsegélyezési és balesetbiztosító pénztár alapszabályai előre meghatározván, azok a munkaadó által kirovás nélkül is befizetendők, — miután ezeknek felét a munkaadó az alkalmazott béréből le is vonhatja, míg a balesetbiztosítási járulékok egészben a munkaadót terhelik az id. t.-c. IV. fejezetében szabályozott kirovás mellett, — ami az id. t.-c. 25., 41. és 43. §§-ainak egybevetéséből megállapítható és egyáltalán nem is volna helyén való az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosítási pénztárnak a betegsegélyezés tekintetében annak természetéhez képest az id. t.-c. VII. fejezete szerint időbelileg jelentékenyen korlátolt kötelezettsége mellett a munkaadónak a betegsegélyezési járulék fizetése tekintetében oly aránytalan hosszú (32 év ) időn át kötelezettségben maradása. Minthogy a fellebbezési bíróság a kifejtettek szerint az elévülésre vonatkozó jogszabályt sértette akkor, amikor alperest az 5 évnél régebbi időről követelt 284 K 88 f. betegsegélyezési járulék