Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

124 Magánjog 465. lenül szerződő II. rendű alperesnek vele együtt lakó házastársa, a telek pedig, a melyen a ház épült, az ő tulajdona s noha ekként az építkezésről tudott vagy tudhatott, az ellen még sem tiltakozott, sőt a házba az átvétel után férjével, a másik alperessel együtt minden kifogás nélkül maga is beköltözött, az osztrák polgári törvénykönyv 863. §-ának rendelkezésére tekintettel, kétséget kizáróan megállapítható, hogy az I. rendű alperes a férje által kötött szerződéshez utóbb maga is hozzájárult, mert a felperesi szolgáltatásnak az ő részéről is történt elfogadása folytán ez a tényleges állapot közte s a felperes között is kötelmi viszonyt létesített. Az a körülmény, hogy a felperes és az I. rendű alperes között a munkabér külön megállapodás tárgyát nem képezte, az Optkv. 1152. §-ának rendelkezéséhez képest a munkabéri szerződés létrejöttét ki nem zárja, de különben is a férjével együtt lakó nőnek már a házasságból folyó benső viszonyánál fogva nyilván tudnia kellett a férje s a felperes között létesült szerződés részleteiről, tehát a munkabér nagyságáról is. Az a további körülmény, hogy az I. rendű alperes tudva férjének kifejezetten tett fizetési ígéretét, az átvételnek esetleg £z lehetett az indító oka, figyelembe nem jöhet, mert nincsen adat arra, hogy az átvételkor az I. rendű alperes valamely jognyilatkozatot tett volna, mely a kötelezettség vállalás ellen szólana. Ezekből folyóan felelőssége és fizetési kötelezettsége a felperessel szemben az I. rendű alperesnek is megállapítható. Az egyetemleges kötelem nemcsak a felek kifejezett akaratából, a törvény különös rendelkezéséből vagy tiltott cselekményből eredhet, hanem keletkezhetik magából a jogügylet természetéből és a jogügylet tárgyának jogi oszthatatlanságából is. A fizetési kötelezettségre nézve a II. rendű alperesnek írásban kijelentett, az L rendű alperesnek pedig konkludens tényekből folyó akaratnyilvánításaként a fennforgó körülmények közö.tt, a jogügylet természetére is tekintettel, azt kellett megállapítani, hogy mind a két alperes a felperes követeléséért egészben kívánt felelősséget vállalni, a szolgáltatást ők mint egységest, osztatlanul kívánják tetjesíteni. Helyben kellett hagyni tehát az elsőbíróság ítéletének azt a rendelkezését is, hogy az alpereseket fizetésre egyetemleges felelősséggel kötelezte.