Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

sz. Végrendeleti öröklés 75 Örökhagyónak írásbeli magánvégrendelete az 1876 : XVI. t.-c. azon rendeletének, melyeknek megtartása a végrendelet érvényességéhez szükséges, meg nem felel, nevezetesen, az összes kihallgatott tanuk egyhangúlag igazolják azt, hogy a több ívre terjedő végrendelet akkor, midőn az elkészült, a végrendelkező és a tanuk előtt összefűzve nem lett, az összefűző zsinór végei a végrendelkező és a tanuk által pecséttel meg nem erősíttettek. Határozat: A m. kir. Kúria a másodbíróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert midőn az 1876 : XVI. t.-c. 8. §-a azt rendeli, hogy ott, ahol a végrendelet több ívből áll, ezek zsinórral összefűzendők és a zsinór két vége a végrendelkező vagy ahol tanuk alkalmazása szükséges, legalább is egy tanú által pecséttel megerősítendő, — önként következik, hogy ez utolsó esetben a tanú pecsétjével akkor látandó el a zsinór két vége, amidőn a végrendelet aláírása eszközöltetik, — különben ezen intézkedéseknek célja, mely abból áll, hogy az ívek ki ne cseréltessenek, meg volna hiúsítható. 255, szám. Az 1876 : XVI. t.-c. 8. §-a érvényességi kellékként előírja, hogy a Több íves több ívből álló végrendelet összefűzendő, a zsinór két vége a vég- végrendelet, rendelkező és amennyiben tanuk alkalmazása szükséges, legalább egy tanú által pecséttel megerősítendő. Az ezen alaki kellék hiányában szenvedő végrendelet érvénytelen még abban az esetben is, ha a végrendelet íveinek a kicserélése ki van zárva. E. H. 1907. május 21-én, 1846/1907. P. sz. Elnök: Décsey Zsigmond kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Fráter Imre kir. kúriai bíró. Tény vázlat: Örökhagyónak 1903. évi július hó 3-án készített írásbeli magánvégrendelete azon az alapon támadtatott meg, mert a több ívből álló végrendelet íveit összefűző zsinór két vége csupán az örökhagyó pecsétjével erősíttetett meg, dacára annak, hogy a végrendelet az 1876 : XVI. t.-c. rendelkezéseinek megfelelően végrendeleti tanuk alkalmazásával készíttetett. A per során bizonyítást nyert, hogy a végrendelet örökhagyó halála után annak lakásán lepecsételt borítékban találtatott és így a végrendelet ívei kicserélésének lehetősége ki volt zárva; sőt ezt maga felperes sem állította. A harmadbíróság az alsóbíróságokkal megegyezően a másodbíróság által felhozott és egészben magáévá tett indokból a végrendeletet érvénytelennek nyilvánította.