Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

S'Z. Törvényes öröklés 59 dékozott oldalrokonok ellen, és kéri a C) alatti szerződést érvényteleníteni s az elajándékozott vagyonokat mint a férje hagyatékát magának hitvestársi örökösödés jogcímén megítélni, — ha pedig az érvénytelenség ki nem mondatnék, özvegyi tartás fejében évi 120 koronában kéri a megajándékozott alpereseket marasztalni. A p.—/ kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: A férj halálával igényelhető özvegyi tartás a felperes részére azért nem ítélhető meg, mert az olyan nő, aki a házassági kötelék fennállása alatt a megállapított tényállás szerint a házassági hűséggel össze nem egyeztethető, és közerkölcsökbe is ütköző életmódot folytatott: az magát a fennálló bírói gyakorlaton alapuló jogszabálynál fogva özvegyi női tartásra érdemtelenné tette. A p.—/ kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét, a hitvestársi örökösödésre is irányuló kereseti kérelem elutasítására nézve az alsóbírósági ítéletekben foglalt indokolás módosításával, egyéb indokolása alapján s azért hagyja helyben, mert: bírói gyakorlatunk értelmében a vétkes nő férjétől tartást nem követelhet, aminek jogi folyománya, hogy az ilyen nő férjének hagyatékára özvegyi jogon semminemű igényt sem támaszthat. 242. szám. Az özvegyi jogra érdemtelenné nem vált az a nő, aki férjét Erdemteíenelhagyía ugyan és az életközösséget sem állította vissza, de erre a ség az özveférj adott okot. gyi jogra. E. H. 1911. december 7-én, 2810/1911. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Szalay Tamás kir. kúriai bíró. Tényvázlat: K. 1. elhalván, a hagyatékában talált ingatlan örökségként testvérének: K. É.-nek adatott át az örökhagyó özvegyének özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. K. É. keresetet indít az özvegy ellen és kéri annak özvegyi jogát megszüntetni azon az alapon, hogy arra érdemtelen. A perben megállapíttatott, hogy az alperes a házasságkötés után csak néhány hétig élt együtt férjével, azután távozott s férjétől annak haláláig, vagyis több mint 30 éven át különélt, de bizonyítottnak fogadtatott el az is, hogy az alperes férjétől kizárólag ennek vétkessége, a P. S.-val folytatott szerelmi viszonya miatt* távozott el, kizárólag férjének ezen hibájából nem tért hozzá vissza, s élt férje haláláig külön.