Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

42 Magánjog 230. állapíttatott meg és így a felperesek által kifizetendő szerzeményi vagyon összege 6793 kor. 72 fül. A másodbíróság által helyesen kifejtettek szerint azonban ági vagyont képez még az 1462/18. és 1762. hrsz. a. felvett ingatlan is, amely ingatlanokat az alperesnek ajándékozván, az alperes ezeknek az átruházáskori értékét felpereseknek megtéríteni tartozik, ez pedig a szakértők véleménye szerint 2800 kor. és igy a felperesek által megtérítendő szerzeményi érték 3993 kor. 72 fillért tesz ki. 230. szám. Ági vagyon Ha az ági vagyonnal összevegyült és attól el nem választható kiadása szerzeményi vagyon értéke az ági vagyonét tetemesen felülmúlja, az ági vagyon pénzbeli értéke ítélendő meg. E. H. 1912. március 26-án 4549/1911. P. sz. Elnök : Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Eiőadó: Staud Lajos kir. kúriai bíió. Tényvázlat: A végrendelet és lemenők hátrahagyása nélkül elhalt M. J. hagyatékára vonatkozóan az örökhagyó testvérei és ezek leszármazói pert indítanak az özvegy ellen és azt vitatván, hogy a hagyatékban levő vagyon ági vagyon, azt maguknak megítélni kérik. A perben megállapíttatott, hogy a hagyatékban természetben meglevő és a k.—i 326. sz. tjkvben 2. sorsz. a. felvett ingatlant, mint üres beltelket, az örökhagyó atyjától kapta ajándékba és akkor ez az üres beltelek 571 kor, 20 fill. értéket képviselt. Erre az üres beltelekre az örökhagyó a házasság tartama alatt egy házat építtetett, melynek jelenlegi értéke 2000 kor., míg a telek jelenleg 738 koronát ér. Ilyen tényállás mellett a k.—i 316. sz. tjkvben 2. sorsz. a. felvett ingatlant az azon épült házzal együtt az elsőbíróság az alperes özvegynek ítélte meg, felerészben közszerzemény és felerészben hitvestársi öröklés címén, kötelezvén őt, hogy a felpereseknek ági vagyon címén az üres teleknek az átruházáskori értéke fejében 571 kor. 20 fillért megfizessen és ezt azzal indokolta, hogy az üres telken való építkezés folytán a telek a ház tulajdonosainak, a közszerzö házastársaknak tulajdonába ment át s az apa csak a beépített földnek akkori értékét követelhetvén a beépítő házastársaktól, ennek értéke tekinthető azon vagyonnak, mely a telek helyett utóbb az alperes férjére háramlott. A kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta a benne felhozott indokoknál fogva és azért,