Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

38 Magánjog 227. bői álló ingók leltároztattak. Ezekre az ingókra érvényesít az örökhagyónő atyja törvényes felmenő öröklés címén igényt az örökhagyónő férje ellen azon az alapon, hogy ezeket az ingókat az örökhagyó férjhezmenetelekor hozományul őtőle kapta. A felperesnek ez a tényállítása a perben valónak bizonyult. Az elsőbíróság a felperest keresetével elutasította. A másodbíróság az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és a hagyatéki leltárban 1—32. t. a. felvett ingóságokra a felperes apa törvényes öröklési jogát megállapította a következő indokolással: Mindaz a vagyon, mely a szülőtől akár végrendelet folytán, akár más címen, de ellenérték nélkül hárul az örökhagyóra, az ideiglenes törvénykezési szabályok 10. §-a értelmében ági vagyont képez, ekként az örökhagyónak férjhezmenetelekor az apa által kiházasítási tárgyakul adott kereseti ingóságok is ági vagyon természetével bírnak és minthogy az idézett szakasz rendelkezéséhez képest az apai ágról származó vagyon az örökhagyónak végrendelet és leszármazók hátrahagyása nélkül történt elhalálozása folytán az életben levő apára visszaszáll és így az alperest a kereseti ingókra hitvestársi öröklési jog meg nem illeti, — a keresetnek helyt kellett adni. A kir. Kúria a másodbíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta. 227. szám. Ági érték Ha az atya fiának oly módon vesz ingatlant, hogy annak tulajdonszámítása joga közvetlenül a fití javára kebeleztetik be: ági értéknek a vételárként kifizetett összeg s nem maga az ingatlan tekintendő. E. H. 1911. január 12-én, 4202/1910. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Szalay Tamás kir. kúriai bíró. Tényvázlat: A. P. végintézkedés és lemenők hátrahagyása nélkül halt el. Hagyatékát képezték az ó.—i 1680. és 2316. sz. betétben felvett ingatlanok. Felperesként fellép örökhagyó atyja, A. K. az örökhagyó özvegye ellen s a hagyatékban levő ingatlanokat, mint tőle származó ági vagyont magának kéri törvényes felmenő öröklés jogcímén megítélni. A per adatai szerint a hagyatékhoz tartozó ingatlanokat nem az örökhagyó, hanem az apa alkudta ki és vette meg s azoknak 2200 kor. vételárát is ő fizette ki sajátjából az eladóknak; az adásvevési szerződésekben azonban fiát: az örökhagyót tüntette ki vevő-