Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 2. kötet (Budapest, 1929)

Törvényes öröklés 29 törvényes öröklés rendjének megfelelő arányban ruházta át, egyenesen arra enged következtetni, hogy ezt a szerződést akaratának szabad elhatározásából a jogügylet jogi következményeinek felismerésével kötötte meg. 219. szám. Vélt házasság esetében a túlélő jóhiszemű házasfélre ugyanazok Hitvestársi az előnyök hárulnak, mintha a házasság érvényes volt volna, követke- öröklés, zőleg a túlélő jóhiszemű házasfelet a hitvestársi öröklési jog is megilleti. E. H. 1913. március 5-én, 4089/1912. P. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnö'.<e. Előadó: Lalloss^vits János kir. kúriai bíró. A kir. Kúria mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy a p.—i 3048. sz. tkvi betétben felvett ingatlannak a hagyatékhoz tartozó felerésze hitvestársi örökösödés jogcímén az I. r. alperesre szállott, aki abból 692 kor. 64 fill. tőkét és 5 % kamatát a felperesnek és II. r. alperesnek kifizetni köteles. indokok: Az alsóbíróság ítéletében a per adatainak megfelelően megállapított tényállás szerint bizonyítást nyert az a körülmény, hogy örökhagyónőnek P. F. nevű férje, akivel 1865. július 13-án érvényes házasságra lépett,-1885. október hó 25-én halt el; következéskép a férj életében, vagyis 1878. március hó 24-én az örökhagyó és az I. r. alperes közt létrejött házasság érvénytelenségét helyesen állapították meg az alsóbíróságok. Az nem vitás, hogy az örökhagyó s az 1. r. alperes között létrejött házasság az örökhagyó elhalálozásával szűnt meg s így szem előtt tartva azt, hogy az örökhagyó valódi házastársa az örökség megnyílta idejében már nem volt életben, az a kérdés, mely az oldalági örökösök és az I. r. alperes között vitássá vált hogy az örökhagyó szerzeményi vagyonában való örökösödésre ki van hivatva, abból a szempontból bírálandó meg, hogy az I. r. alperesnek házasságkötése jóhiszeműnek tekintendő-e? A perben nem merült fel adat arra nézve, hogy I. r. alperes a házasságkötés idejében tudomással bírt volna arról, hogy örökhagyónak házassága akkor még nem szűnt meg, sőt abból a tényből, hogy az ellenirathoz mellékelt útlevél tanúsítása szerint örökhagyó hajadon leányaként vándorolt ki Amerikába, megállapítható, hogy I. r. alperes örökhagyóval jóhiszeműen lépett házasságra. Jogszabály ugyan, hogy nincs helye hitvestársi öröklésnek, ha a házasság érvénytelen volt, ámde ez alól a szabály alól kivételt